Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

közé sorolhattuk Őt évről-évre, most azon*!)an alapítványával állandó jóltevőnkké vált. Nem tudjuk köszöne- tünket és hálánkat eléggé kifejezni iránta, mert annak bizonyságát látjuk tettében, hogy elérkezett már az idő, hogy fordítsák szemüket, érdeklődésüket, jóságukat intézetünk felé is buzgó és áldozatkész híveink.

Az alapítólevelet egész terjedelmében a következőkben adjuk:

Székely László alapítványa. (Pálya- és jutalomdíj a papnövendékek részére.)

Alapítólevél.

Közpályán töltött hosszas szolgálatom tapasztalatai és az egyházi élet terén végezett éber megfigyeléseim arra tanítottak, arról győztek meg, hogy egyházunk jelen és jövő sorsa nagy mértékben lelkészeink kezében van letéve s áltól függ jelen és jövő előhaladásunk vagy hanyatlásunk, hogy milyen lelkészeink vannak és lesznek. Kihatásában, valamint az egyesekre, úgy a tömegre is nemesebb hivatást nem ismerek a lelkészinéi. Hogy azonban egy lelkész a feladatát hivatásának megfelelően Isten és emberek, valamint önmaga megnyugtatására betölthesse, elvégezhessem felette kivánatosnak, sőt elkerülhetetlennek tartom, hogy mind tudományos és társadalmi téren, mind erkölcsi tekintetben magát önművelés által is kiképezni igyekezzék s mindezen tekintetben mint kiforrott, határozott jellem álljon a hívek elé. Nagy súlyt helyezek különösen arra, hogy szerény, szorgalmas, jó magaviseletü, Istent szerető, népet megbecsülő oly egyének járjanak a nép előtt, kik az alázatot önérzettel párosítva, elmondhatják az Ur Jézussal: »amint és cselekedtem, ti is úgy cselekedjetek«.

Ez eszméktől vezéreltetve, ez elvek megvalósítását csekély tehetségem szerint anyagi áldozattal is elősegíteni akarva. lelkésznövendékeink nevelése és kiképzése iránt lelkesülve, a következő intézkedést kívánom tenni:

Átadom a Magyarországi Unitárius Egyház Főható