Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

lem bizonysága szerint az őt megelőző, valamint az ő korában lélt próféták és más lelki vezetők is az ő nagy egyénisége mellett lolhalványodlak és messzebbre ható következmények nélkül eltűntek a történelem színpadáról; ő pedig ma is a többiek fölött álló minta és eszmélnyr kép a keresztény világ számálra, ki irátnyt jelöl és szabályokat lállít meg a népek millióinak. Ő az az emberi jellem, amelyhez közelítve az ember úgy érzi, hogy az istenhez közeledik. Ö az az emberi hivő lélek, kit a maga hitében Istenhez legközelebb levőinek ismerünk s akit olyannak tekintünk', akihez hasonlóvá lenni más ember is tud lés más ember is lesz, aki csak küzd az eiszmélűéiért iéls hű marad ahhoz, amit magában isteninek érez. ő az az Isten fia, akihez valahányszor nem hasonlítunk, érezzük, hölgy emberi rendeltetésünktől, isteni hivatásunktól esünk el és leszünk a Sátán fiaivá. És ő az, aki folytonosan előttünk jár eliérellenül íés megValósíllanúl, de folyton maga felé húzva minket, mint egy hatalmas vonzó erő.

Nagy tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy a Jér zus személyiéhez tapadóit nem történeti elemek gondos eltávolítása után egy korunk igényeinek, gondolkozásának és várakozásának teljesen megfelelő, modern hívőt találunk a történelem Jézusában. Az ő élete nem volt csoda, hanem csak a természet örök törvényei alatt álló tünemény. Fogalmai, »tanításai, hite lés tudása egészen csak az ő koráéi voltak azoknak sok gyarlóságával, korlátoltságával íés hiányaival, fí nem a huszadik század társadalmi, tudományi, művészi é,s gondolkozást körülményei között éli és működött, hanem tizenkilenc századdal előbb s így csak korának gyermeke lehetett. Valódi tjanításaiban is találhatunk tehát olVahtj, ami csak az ő korában lés körülményei között volt igaz és helyes, sőt valószínűleg olyant is, amit a törtébelem és a későbbi megfigyelés megcáfolt. A földet ő is csak egy nagy lapos felületnek tekintette, mely fölött az ég szilárdan volt kiterjesztve. Hitt mindkettőnek, az égnek és földnek el