Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
— 202 szent földjében, emlékedet meg fogja őrizni szeretetünk s a jótelteidben részesültek sok százának hálás kegyelete. Nyiredy Géza, Isten veled! * ' Gál Ernő VIII. gmm. o. tanuló az ifjúság nevében a következő beszédet mondotta: Az igaz ember, a jó tanár koporsójánál megdöbbenve áll meg a tanítványok serege. Ő mindig az élet titkait tanitolta nekünk: most keservesen tanuljuk meg tőle az elmúlás rettenetes gondolatát. Megállunk szeretett tanárunk, a jó Géza bácsi koporsójánál és nem tudjuk elhinni, hogy, örökre elvesztettük őt, az ő örökké munkás, segítő, támogató kezét. Mert kétszeres a nr veszteségünk. Elveszítjük benne szerető édes apánkat. Ki nem érezte közülünk valaha az ő jóságos emberszeretének megnyilatkozását? Ki nem érezte szerető gondoskodását Szereltük, mint édes apánkat, mert éreztük, hogy ő is mgy bánik velünk', mint gyermekeivel. És aztán elveszítjük benne eszményünket, férfiideálunkat. Az ő szorgalmas, munkás élete példaként állott örökké előttünk. Hittük, hogy igaz ember, aki úgy él, aki úgy dolgozik, mint ő. És a halál érthetetlen rejtelme örökre elragadja őt tőlünk. Megtört lélekkel állunk utoljára előtted: válnunk kell. Nemes példádat követni fogjuk életünkben, mert így, aki meghal is, él. Szeretett tanárunk, Isten veled, isten veled. * Ezután megindul! a menet s szakadó esőben kisértük ki a megboldogultat a temetőbe, ahol dr. Boros György egyházi főjegyző az E. K. Tanács nevében ezt a beszédet mondotta: »Ki szivet alkotál s bele érzelmeket, szeretni lángolón embert s ez életet«, hitünk nagy Istene küldj enyhületet sajgó sebünkre. Vagy ha nincsen balzsam (ideádban, hadd omoljon annyi könny h Agy teljék meg ez a sirgödör köny- nyeink árjával és ne férjen bele Nyiredy Géza koporsója. Fáj a szivünk, fáj a lelkünk nekünk, a jó barátoknak, a hűséges lanitványoknak, a szerető és szeretett árva gyermekeknek, a féléiéitől megfosztott kedves hitvesnek, a rokonok zokogó seriegének. Fáj a magyarországi unitárius
