Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
— 200 — Nem gondoltál arra, hogy takarékoskodj testi és szellemi erőiddel. Hogy hinthesd, bele-marokkal pazarul szórhasd gazdag szellemed kincseit, efeledkeztél arról a nagy természeti törvényről, hogy az erőkkel visszaélni nem lehet. S minő tökéletlensége és gyarlósága az emberi viszonyoknak! — te, aki életedben mindig és mindenkinek csak örömet szereztél, haláloddal nagy szomorúságot árasztasz mindnyá[jiu|nkra. Nem te távozol körünkből, csak holt tetemedet fogadja e isir sötét öle. A te lényed, a te szellemed közöttünk marad, mert »a szeretet soha el nem fogy«. Ebben a hitben búcsúzom tőled a kollégium tanári kara és a kolozsvári tanári kör nevében. Isten veled, feledhetetlen drága barátunk! * Dr. Fab\in,ifii Rudolf egyetemi tanár az egyetem vegytani intézete nevében íigy búcsúzott el tőle: »Az Ur mindentől, mii lehelni enged, Méltó adói szent zsámolyára vár.« Eljött a beszámolás órája, Nyiredy Géza, letetted-e adódat az Ur szent zsámolyára'? Szemed lehúnyt, néma az ajkad, de ide lent mi válaszolunk helyetted. Megindul- tan, mély meggyőződéssel, büszke örömmel mutatunk rá azokra a kincsekre, azokra a ritka drágaságokra, amelyekéi a szent zsámolyra halmoztál, amelyéknek fénye egyé- n i ségec I h ő I kisugárzott. Gyarló dolgok fölé emelő isteni adománnyal, nemes lélekkel, emberszerető, jó szívvel megáldva, egész életedben összefüggő láncolatát adtad a bizonyságoknak, azokról a magasrendü tulajdonságokról, amelyeknek forrása a szívben és az eszményi tökély felé törekvő lélekben fakad. Igaz voltál lés hű. Magadhoz, azokhoz az; elvekhez, amelyeket egy komoly, céltudatos élet vezérlő eszméiül felismertél és utolsó órádig követtél. Igaz voltál és hű családodhoz. Szived meleg szerete- tével, akaratod lankadatlan, hogy boldoggá tedd őkel, akiknek legfőbb törekvése volt, hogy az élet örömeiből nyújtsák neked azt, amit a hitvesi, a gyermeki szeretet csak megszerezni bir. Igaz voltál és hű tágabb családodhoz, az ifjúsághoz, melyet a szülők aggódó gondossága vezérletedre bízott
