Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
197 — Isten, amely igazi célját soha el nem tévesztette, mely nem a látszat és külsőségek után szaladod, hanem csodálatos érzékkel mindig meg tudta különböztetni az igazat a hamistól, a valódi gyöngyöt az utánzattól, légy szép és nemes pálya ért véget, amelyen a tudás ritka szerénységgel, a bölcsesség nagy szivjósággal, a szorgalom határtalan szeretettel,, a hűség nagy erővel és erős akarattal párosult. Nem kísérjük végig e pályát. Nem vizsgáljuk az ifjú küzdelmeit, a férfi gazdag munkásságát és szép sikereit. Nem idézzük fel a családi együttlét örömeit és eltöltöli boldog óráit. Hisz ez a szép pálya nyitott könyvként áll előtted. Te láttad azt az éltető és termékenyítő szellemet, amely annyi népet tudott oktatni s amely olyan mélyein béleli atoll a természet titkaiba; le ismerted azt a nemes egyszerűséget, amellyel mindenkit elbűvölt: láttad azt a szív jó ságol, mely őtet a humanizmus egyik apostolává avatta; ismerted azt a kristálytiszta jellemet, amely a változó viszonyok között is ugyanazon cél szolgálatában megállóit. Mégis oh szent Isten, ezek a legelső emberi erények, ezek a legszentebb földi értékek, amelyekkel ő oly gazdagon meg volt áldva., még ezek sem biztosították neki azt az örömet, hogy nagy tudással kezdett és folytatott munkásságát kedve szerint tje is fejezhesse; nem adták meg neki azt a boldogságot, hogy édes övéinek, akiket neki adtál, boldogságát minden irányban megalapozhassa. Nem adták neki egy igazán munkás és veritékes nyár után a gyümölcsöt hozó és termelő ősz örömét, nyugalmát és boldogságát. Ezeket elgondolva érezzük igazán csak, hogy »az ember élete olyan, mint az elmúlandó árnyék s minden dicsőségünk, mint a mezőnek virága.« De azért nem zúgolódunk jó Atyánk, hiszen ő tőle sem hallottunk soha zúgolódó és panaszkodó beszédet. Ellenkezőleg, földi életünk ezen hiányai, fogyatkozásai és igazságtalanságai hozzád emelik a mi lelkünket. Mi nem a koporsóra hullott könnyekben, nem a felöltőit gyászruhában látjuk az igaz ember jutalmát. Jutalma volt neki már az a szép élet, amelyet Isten és emberek előtt való kedvességben folytatott, amely be van Írva az emlékezet könyvébe. Jutalma volt az a tiszta öntudat, amely- ivei fölemelt fejjel járhatott az emberek előtt és jutalma lesz a jóknak és igazaknak áldott emlékezetében. És ha van az örök életben is az igaznak jutalma, ha igaz az írás szava, hogy akik sokakat az igazságra vezérelnek,
