Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
- 195 örökre felejthetetlen emlékű kedves barátunk: Nyiredy Géza. Mi légedet úgy ismertünk, mint a viruló egészség, a teljes testi és lelki épség megtestesült példányképét, akit az élet viharai meg1 nem tántorítanak, aki erőd tudatában bátran nézsz szembe a legnehezebb megpróbál Látásokkal, aki még olt is bíztál, ahol más kétségbeesett anélkül, hogy valaha zúgolódtál volna. Hogy tudjunk most belenyugodni abba a szomorú valóságba, hogy ez az élet- és erőteljes szervezel egy pillanatra összeomolják s mint tűnő álom, oda legyen v Mi tégedet úgy ismertünk, mint a törhetetlen munka s a lankadást nem ismerő szorgalom emberéi. Te az élet ünnepnapjait nem ismerted, minden napod munkás hétköznap volt. Amiig1 más ni bent, te addig is dolgoztál; amig más nyugodtan aludt, le addig is virrasztónál. Nemcsak egy, de két ember helyett dolgoztál s mindenütt derekasan megfeleltél kötelességednek. Ezáltal Letted neved ismerné nemcsak egyházunkban, hanem az egész országban. Nemzedékek nőttek fel lábaidnál, kik az ország minden részeiben a hála és kegyelet érzelmeivel gondolnak reád. Egy méltóságteljesen hömpölygő folyam volt életed. Hogy lehel, hogy ez a folyam, mely annyi áldást és termékenységet terjesztett, egyszerre megálljon folyásában? Mi tégedet úgy ismertünk, mint a szivjóság és lelki nemesség megtestesülését, ki áldozni mindenkiért tudtál, de áldozatot senkitől el nem fogadtál. Hogy lehet, hogy qgy ilyen nagy és nemen szív, mint buborék a víz színén, egyszerre szétpattanjon ? Mi tégedet úgy ismertünk, mint egy jó tanárt, aki szorgalommal vizsgáltad a természet törvényeit. De széles tudásod nem nyomta el vallásos érzésedet s nem tett rideg tudóssá. Aranyos kedélyeddel le tudtál ereszkedni a kis gyermekek lelki világához, akiknek most játszótársa, majd pedig gyógyító orvosa voltál. Szerettek tanítványaid, mert minden szavadból kiérezték, hogy te is szereled őket. Ki foglja a te atyai szivedet pótolni az ifjúság körében? Mi tégedet úgy ismertünk, mint önzetlen lelkű, jó barátot, aki mindig nyílt és őszinte voltál. Szavad és véleményed mindig egyéniségedhez méltó súllyal esett a mérlegbe; tanácsaidat és figyelmeztetéseidet hálával fogadtuk. mert jól tudtuk1, hogy azok nemes létekből fakadnak. Hogy tudjuk, a mi kis tanári testületünket nélküled elképzelni?
