Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

Dr. Nyircdy Géza

1861-1914.

— Irta: dr. Borbély István. —

Kilenc nap volt még hátra a leckeidőből, hogy utána a vizsgán ki-ki megmutathassa szorgalmának eredméá nyeit. Rövid kilenc nap, hogy aztán tanár és tanítvány beszámolhasson egy év munkájáról. Mindnyájan vártuk e nagy napot. Az ember aggódó reménykedéssel töprengett a jövendőn... És ekkor vettük a szomorú hírt, hogy dr. iNyiredy tanár súlyosan beteg. Az első hirt kétkedéssel fogadtuk. Bár régi fáradság ült arcán s egykor oly (kedves kacagását régen elfeledte, mégsem hittük, hogy ne várja meg a munka végét. 'Nem várta meg. Meghalt, mielőtt tanítványait számon kérhette volna. Sietett. Az örökkévalóság hívta.

A megrendülié|S első perceiben még nem tudjuk felfogni veszteségünket. Ha csak tanár halt meg, lesz helyette más. Megapadt a tudósok száma? Oly sokan tülekednek (e névért. Mi érezzük, hogy ennél sokkal-solehal többet veszítettünk: elveszítettük az unitárius neveléstörténeti hagyományoknak törhetetlen ápolóját! Nincs többé, ki példájával mutassa, miként kell unitárius társadalmunknak évszázados törekvéseit belenevelni az ifjúság lelkiébe álképpen, hogy ez a történeti lélek a modern idők forgatagában is bizton fejlődhessék.

Egyedül távozott s mégis mintha egy világ ment volna vele,...