Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
r — 8 — az alkotmányi, jogot, szabadságot követelő szónoklatok Az ők Kossuthjaik dörgedelmes hangon írják kebli lapjuk hasábjain a vezető cikkeket az iskolai polgársághoz, mert ütött az ébredés órája Hogy az iskolai zűrzavar teljes betetőzéshez jusson, kiüt a városon a pusztító kolera 1836-ban s meghal az öregedő derék tanár Molnos Dávid. Körmöczi János püspök oly gyenge, hogy díványon feküdve vezeti a téli főtanács gyűlését, s ugyanazon év vége felé ő is meghal, de a veszteség sorozata még nincs befejezve, amig meg nem hal ugyanakkor egyik iskolai felügyelő gondnok, Kaáli Nagy Lázár. Az egyházközség papi hivatala már évek óta üres, egy végzett diák tölti be, s az egyházközség aka- démitája Kriza János még nem is egy éve, hogy kiment. Az egyháznak nincsen módja, hogy tanárságra alkalmas ifjút kiküldjön. Midőn a költő Szentiványi Mihály személyében megtalálja az alkalmas egyént és pátronus is akad, a bécsi császári kanczcllár is a legmesterségesebb fogásokkal addig húzza, halasztja a külföldi útra az engedély megadását, amíg Szentiványi belefárad s visszalépik. Hasonlót tesz egy másik jelölt, Fehér Márton. Az egyház pénztára üres, a tanítás eszközei oly hiányosak, hogy a XVII-ik százból megmentett és a külföldi akadéniiláktól kapott kőteles öt-öt darab könyvből gyűlt könyvtáron kívül, alig van valami, aminek tanár vagy tanuló hasznát vehetné. A tanári kar, a tanítókul alkalmazott diákokon kívül csupán három emberből áll. Ezek: Székely Miklós, Sándor és Mózes. Ezekből telik ki — természetesen — helyettesítés útján: püspök, főjegyző, igazgató, pap és a tanári személyzet. A kétségbeejtő helyzetben a sírjához közeledő felügyelő gondnok Kaáli Nagy Lázár a Molnos Dávid halála hírére így sóhajt föl: „Fájdalmas, hogy a veszteségnek éppen akkor kelle érni statusunkat, amidőn embereire leginkább van szüksége. Vájjon iskolánknak most is hanyatló állapotján nem fog-e még az is csökkenteni, hogy ezen tanitószék nem lesz sokáig betöltve.“ Aggódó lelke meglátja az alkalmas embert, a ki a megüresedett tanári széket nem ideiglenesen, de teljesen és végképen betölti. Ez csak úgy eszközölhető, ha Brassai Sámuelt ezen pro-
