Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
I története. Mintha látnok a nehéz küzdelmeket, a síi Ivós megpróbáltatások napjait, amelyekben akárhányszor a lét és nem lét nehéz kérdése elébe állította a le gyülekezetedet az elfogultság és vakbuzgóság. De a legnehezebb napokban is te mindig megjelentél szabadító jobb kezeddel s hallattad biztató igédet: «Ne félj kicsiny sereg». Minden kornak elküldölted a maga emberét; minden nagy eszmének a maga apostolát. Te mindig jó, bölcs és kegyelmes Atyánk voltál nekünk örökkévaló Isten! Áldunk téged a mi egyházunk jól tevőiért. Áldunk azokért, akik mélységes bitökkel s prófétai belátásukkal kifejtették vallásunkat; azokért, akik szellemük fényével, tudásuk gazdagságával tovább fejlesztették a reájuk maradt szent örökséget; azokért, akik szorgalmuk gyümölcséből, fáradságuk sikeréből iskolákat alapítottak, intézményeket létesítettek, hogy enni adjanak az éhezőnek, letöröljék a könnyeket s alkalmat adjanak lelki tehetségeink határtalan fejlesztésére. Amidőn jóltevőinkre emlékezünk: emelj fel minket is arra a lelki magaslatra, amelyen ők jártak. Ne kössön le minket a föld röge s az élet hiábavalósága. Legyenek nekünk is szépen ragyogó eszményeink, magasralörő gondolataink, mint nekik valánlak. Segélj minket, hogy az igazat keresni, a szépért lelkesülni, s a jót megvalósítani legyen elég erőnk, kedvünk és bátorságunk. Nem a múltnak, de a múltból élünk. Engedd, hogy a «régi fénynél gyújtsunk új szövétneket» s annak világa szentelje meg tetteinket és cselekedeteinket, hogy a mi életünk méltó legyen az ősökéhez, áldott a hazára és egyházra, kedves előtted. Ámen. 2, Megnyitó beszéd. Mondotta: Dr. Gál Kelemen kollégiumi igazgató Mélyen tisztelt hallgatóság! Kedves Ifjúság! A lélek egyik legszebb tulajdonsága a hála. Hála az elfoga dott jókért, az élvezett szellemi és anyagi támogatásért és segé — 4 —
