Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912

— 23 hogy minden felsőbb tudomány latinul taníttassák, 1841-ben mégis elfogadják és törvénnyé emelik, de nem egészen úgy, ahogy ő tervezte, mert ő azt akarta, hogy a felső osztályokban a latin ne taníttassák, hanem csak olvassák a tanúlók, legfennebb egy órát tartson velők a tanár és segítse őket a klasszikusok élvezésében.

Brassai nem elégedett meg a zsinat határozatával. A Nemzeti Híradóban a közönség figyelmét fölhívja a reformra, melynek központi gondolata az, hogy ha a német iskolákban virágzik is a latin tanítása, nálunk nem kell oly sok időt tölteni vele, mert a nyelvtani szabályok könyvnélküli értetlen tanulása, használata egy pár latin auctor plaga közti exponálása, nehány stylus és exer- citium írása s egy kis culinaris beszéd . . . latinul irt törvénycikkeink értése .... megérdemli-e, hogy érette életünk legszebb, legreménytelibb korából 10—12 évet feláldozzunk?

Brassai£nem szól a latin tanulása ellen, de kárhoztatja az eddigi eljárást, mert van-e istentelenebb életpazarlás, mint midőn 6 8 éves gyermeket 2 évig declináltatunk, conjugáltatunk, com- páráltatunk, minek megtanulására legfönnebb hat hét elégséges.

Brassai a gyors sikert sajátos módszere alapján reméli. Ö a latint tudást a magyar nyelvtan tudására építi és egy tanító kezére bízza. Középiskolai terveinek egyik főgondolata még az is, hogy a szakrendszert kell életbe léptetni, mert elég, ha egy ember egy tárgyat alaposan és jól tud tanítani.

Brassai a gimnáziumot az egyetemre előkészítő, tehát tudományos jellegű intézetnek tekinti és megkülömbözteti a „hivatalos“ vagy gyakorlati pályák előkészítő iskoláitól.

Kikéi az ellen az eljárás“ellen, ami^a gimnáziumban még nagyon sokáig gyakorlatban volt, hogy az alsó osztályokban diákifjak tanítsanak. Mind hiába. A szegénységet gazdagsággá változtatni nem lehetett,‘bármily kézzel foghatóan magyarázta meg az Augustinovits^alapítvány fölhasználása módját, hogy ne csak a jövőnek, a jelennekHs teremjen! Meg kellett alkudni a helyzettel. Javitni kellett ott és úgy, ahogy lehetett.

Bizonnyal Brassai hatása alatt szervezi az egyház a nevelésügyi állandó bizottságot. Ez kezébe veszi az iskolai szabályok, a tanterv és a tankönyvek átvizsgálását. Kimondják az elvet, hogy könyveket kell írni és kiadni. Addig is, amig a helyzet javúl, Brassait megteszik paedagogarcliának.