Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
I Brassait kiváltságos egyénisége egészen kiváltságos előnyeikhez juttatta. Őt nem szabályozták sem a hazai, sem a külföldi iskolákban elsajátított tanítói fogások, sem gondolkozás, sem módszer. Ő tetszés szerint, vagyis a tanulók egyéniségének, a tárgy természetének megfelelő s legalkalmasabbnak mutatkozó eljárást alkalmazhatta. El kell ismerni, hogy tanártársaival szemben nagy előnye volt különleges és sajátos módszere. Ha nem lett volna oly kitűnően jó, mégis meg Jett volna a hatása, mert ismeretlen és szokatlan volt. Ehhez hozzájárult, hogy míg mások aránylag fiatalon lépnek a tanári emelvényre, s az iskolában szerzik meg a tekintélyt, Brassai magával vitte, hiszen már szürkülni kezdő, nagy hírű tudós, kit a tudományos akadémia tanársága első évében méltónak tart és meg is választ tagságra. Kiváló szerencséje, hogy az iskola vén diákjai nagy bizalommal viseltettek iránta, keresték a személyes érintkezésre kínálkozó alkalmat. Ö pedig mindenkivel egyénisége szerint bánt el. Nemcsak a rendes iskolai tanulásra serkentette, hanem irói, nevelői, tanítói, zenei vagy művészi hajlamaiknak megfelelően irányt jelölt számukra. Barát, jóltevő és védelmező. Tehát minden, amivel meg lehet hódítani az ifjúságot. Az a bámuló tisztelet, amivel el halmozták tanárrá választásakor, szeretetté fokozódott az iskola falai között. Nem gyer- mekies szeretet volt, hanem öntudatos ragaszkodás, bizalom és vágyódás. A növény világban még a kemény derekú tölgy is enged a napnak, feléje nyújtja leveleit, ágait, mert érezi, hogy onnan kapja életéhez a színt, fajához a jelleget. A forradalmas ifjúság java részt most már komolyan fogta föl a kötelességét. Ezeknek Brassainál jó dolguk volt, mert ha a tanteremben nem tudott boldogulni velők, de látta a törekvést, magánúton járt el. Magához hívta s rövid idő alatt lábra állította és útba igazította. Egyik jelesebb tanítványa Kőváry László hálásan mondja: ajtaja, tárcája nyitva áll. Ezt nem értettem, szólt valamelyik az előadás végén, ismét megmagyarázta vagy utasította, hogy menjen le hozzá. „De nemcsak tanárunk, nevelőnk: mentorunk volt. Örök — 12 —
