Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 5 tudomány, akár a művészet ihletére hozzád emelkedhe­tünk. Mert nekünk valódi életünk csak akkor van, amikor benned élünk. Boldogok csak akkor vagyunk, ha veled lehetünk. Engedd éreznünk ezt a szent boldogságot életünk min­den idejében. Oltalmazz meg jó Isten az egyoldalúságtól és a szüklátókörüségtől. Engedd látnunk és megértenünk azt, hogy mint a dalban és zenében a különböző hangok egybeolvadása adja az összhangot, úgy a mi lelki vilá­gunkban is az ész és a szív, az akarat és engedelmesség, a szabadság és felelősség összecsengése szül harmóniát. Ol­talmazz az ész gőgjétől, a szív féktelen kicsapongásaitól egyaránt. Lássuk meg mindenben a szépet, jót és igazat; de mindezek örök forrását találjuk föl tebenned, tökéle­tesség Istenében. Ha nem is futhatunk e világ szerint fé­nyes pályát; ha éltünk külső keretei az ismeretlenség ho­mályába vesznek; de töltsük meg szivünket nemes érzé­sekkel, lelkünket tiszta gondolatokkal s életünket gazdag tartalommal. Ifjú szolgáidat, kik nagy munkakedvvel, erős elhatáro­zásokkal és szép reményekkel szállanak ki az élet tenge­rére, oltalmazza gondviselésed, vezesse szent lelked, hogy életük legyen áldásos az ifjúságra, dicsőséges egyházunkra és hazánkra. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom