Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 48 —

hogy a katholikusok ellen azokban semmi illetlenség ne legyen. Egyház és iskola foglalásnak örökidőkre vége legyen, amelyekhez

II. Lipót még azt is hozzátette, hogy elvett javaikért kárpótoltassanak. így .jött letre az 1790—1-iki országgyűlés 26-ik, a protestánsok szabadvallásgyakorlatát, jogait, az áttéréseket és egyeseknek mely valláshoz való tartozását szabályozó törvény. Bárminő viszontagságok mellett is, de itt is az előhaladás szellemét látom győzedelmeskedni.

Túlságosan foglalkoztam II. Józseffel s politikájával, de mentsen ki az, egyfelől, hogy bizonyos előszeretettel foglalkozom e korral és szellemével, másfelől pedig, hogy főleg hazánk életében ott látom leginkább előnyomulni a haladásnak azt a szellemét, mely oly utat vájt meg, amelyről a későbbi nemzedékek ki nem térhettek.

Az előadottak vázlatok, történelmi szemelvények annak igazolására, hogy az előhaladás szelleme mindig ott lebegett az emberiség előtt s mint a tüzoszlop Izráel vándorló fiait, folytonjvezette és vezeti ä kitűzött cél és hivatás — a tökéletesség felé.

Csak az egyháztörténelemből vettem szemelvényeket s ebből is csak nehányat, pedig talán jobban tudtam volna állításomat igazolni, ha a természettudományok és technika körét is segítségül hivom.

Egy bizonyos, az t. i., hogy a haladás szelleme mindnyájunkat folyton int, ösztönöz és többre, tovább sarkal s Isten tartja ennek vezetését a kezében. Tusakodni ez ellen kár, mert csak a tökéletes Isten ellen való tusakodása ez a tökéletlen embernek.

Elvitathatatlan tény, hogy vallásterén mi képviseljük az előhaladás szellemét. Szabadságot hirdet ez, előhaladást az, szóval mindenki követeli azokat magának, de mindazokat akik és mindaddig, mig teljesen megkötött, változást nem ismerő dogmáknak szolgálnak, az előhaladás szelleme birtokosainak — én részemről — el nem ismerhetem. De, ha a vallás terén az előhaladás szellemét mi képviseljük, akkor megvannak kötelességeink is.

Nagy és fontos a mi kötelességünk. Nem elég ismernünk a bibliát, mint vallásunk alapját, nem elég ismernünk a történelmet, mint a folytonos előhaladás tükörét, nem elég filozofálnunk, hittani, erkölcstani és jogrendi kérdésekkel tisztában lennünk: nekünk ismernünk kell a kor intő szavát, a társadalom összes kérdéseit,