Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
Üdvözlő beszédek. A kollégiumi igazgatóság nevében tartotta: dr, Gál Kelemen igazgató. Mélyen tisztelt Hallgatóság! Kedves Kart ár s Urak! Azok a tanulmányok, melyeknek tanítására a mai napon ünnepélyesen is elkötelezték magukat, kél egymástól távolálló világ képviselői. Egyik a múlt'a maga zivataraival és dicsőségével, másik a jövő a maga reményeivel és napsugaraival. Mindegyik tantárgy kezelésének inegyanúak a maga sajátos nehézségei. A mi modern korunk hadat izent és írtó háborút kezdett a klasszikus világnézet ellen. Le akarja rázni magáról, mini régen megunt terhet, amelynek semmi hasznát nem látja, amely útjában áll a gyors menetű haladásnak s hátráltatja a modern világnézet kialakulását. Az iskolának, a tanárnak a kivid álló egész közvéleménnyel kell küzdenie; lépésről lépésre ellensúlyoznia azokat a hatásokat, melyeket a fogékony ifjú lélek egész iskolán kívüli környezetéből s valljuk meg őszintén — itt-amott még az iskola emberei részéről is — nyer. Valóságos sizifusi munka ez, Penelope feladata, ma felépíteni valamit, amit a holnap lerombol s holnap újra kezdeni megint a tegnapi munkát, hogy legyen mit lerombolnia a holnaputánnak. A tanár ilyen körülmények között megelégedhetik azzal, ha sikerül egyik nap eredményét a közbejött romboló hatás után a másik napon megtartani s valóságos siker, ha ez eredményt aztán napról-napra bármilyen kis mértékben is fokozhatja.