Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910

Gondolatközlés elektromos hullámokkal.*

Székfoglaló értekezés. Tartotta: Uzoni Imre r. tanár.

Emlékeimet felújítva, egy kép jut eszembe. Ezelőtt 18 évvel szegény szülőim, hosszas sírás és könyörgés után, elhoztak Kolozsvárra tanulni. Mint kis székely fiú bátortalanul végighallgatva mélyen tisztelt és szeretett igazgatónk bátorító, buzdító atyai szavait, megkezdődött az órára járás. Nehány nap múlva sírva léptem kedves bátyám elé. Jóindúlattal kérdezte, no mi baj öcskös ? Félve, zokogva mondottam, nem tudom a mértani. Azért jöttél úgy-e, hogy megmondjam ? Azért, feleltem szepegve. Mit gondolsz, kedves öcsém ? Otthon tanultam meg, az utca porában játszva, ugrándozva, mint te; vagy talán akkor, ha fákon mászkáltunk madárfészek után? Nem. S hosszas faggatással kiszedte belőlem, hogy itt tanúlía meg, figyelve szeretett tanáromnak, most kedves kollégámnak egyszerű, világos magyarázatára. Ekkor megértette velem, hogy odafigyelve a magyarázatokra és különösen a kérdésekre, órán mindent megtanulhatok, kinn csak ismételgetnem kell a hallottakat. S megvigasztalt, hogy így bőven jut idő játékra is.

Bátyám tanácsát követve, juthattam e magas és nehéz hivatásra. Itt vagyok bíráim ítélőszéke előtt. Nehéz a feladat, melyre vállalkoztam, de bátran állok bíráim elé akkor, ha kitűzött célomat elértem.

Nem rólam, hanem az ifjúságról van szó, a jövő nemzedékről, melyet nevelnem kell. Vájjon tudok-e elég egyszerű és egyenes útat választani, hogy szívükhöz férkőzve, olyan példákhoz és eszközökhöz juttassam, melyekkel e tudományoknál is bonyolúltabb modern életben bátran járhassanak? Vájjon beléjük tudom-e plán* Az előadás rajzokkal szemléltetve volt.