Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910
Korunk és az egyház.* Irta: Gálfi Lőrinc theol. tanár. Tisztelt közönség! Egy tanévet megnyitó ünnepen, amikor magunk előtt látjuk az életre előkészülő ifjúságot, lelkünk önkénytelenűl is visszarepűl abba a korba, melyben az egy életnek a célja és az abban való elhelyezkedés kérdése a mi számunkra is aktuális volt és egész lényünket hatalmában tartotta. Bízva az emberi természet egyöntetű alkotásában, nem hiszem, hogy túlságosan egyoldalú és alanyi felfogású állítást kockáztatok meg, midőn azt állítom, hogy komoly gondolkozású ifjak számára e megnyitó ünnepélyek az élet legnagyobb fontosságú pillanatai, melyeknek érzései és gondolatai az egész életre kihatók, fenmaradók és irányadók lesznek. Ez a komoly felfogás és meggyőződés sugallja nekem a tárgyat is, hogy beszéljek ez alkalommal papnövendékeink előtt az egyházról, arról a fontos társadalmi szervezetről, amelynek ők szol- gáivá; munkásaivá akarnak lenni, hogy érzéseik és gondolataik csoportosuljanak ez alkalommal azon a téren, amelyen egész életükön keresztül mozogniok kell, s amelynek korunkhoz való viszonya, céljai és jövő elhivatása minket is, nagyérdemű közönség, mint e vallásos társulat tagjait, egyen-egyen érdekelhetnek. De ez alkalmon kivűl is érdemes az egyház kérdéséről elmélkednünk különösen két okból. Először, mert e kérdés körül chao- tikus zűrzavar uralkodik az emberek felfogásában, amelyet még zavarosabbá tesz korunknak egyházellenes gondolkozásmódja, mely hajlandó az egyházat a régi társadalom egy elavúlt szerve* Felolvastatott a theol. intézet tanévét megnyitó ünnepélyen 1910. szept. tl-én.
