Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

— 36 —

működő rendes tanárokat csak minőségükben, s olykori szereplésükben kell papoknak tekinteni, mert a papi hivatal oly nagy területen, a milyen Kolozsvár, egymagában is elég foglalkozást ad nemcsak egy, hanem két embernek is.

Ezzel korántsem azt akarjuk kifejezni, hogy a Papnevelő Intézetnek a gyakorló papsággal való összeköttetést nem kell keresni. Nézetünk szerint a papi gyakorlat egészen kívánatos a tanári kar némelyik tagjánál. A gyakorlati (pastoralis) theologia tanára első tielyen olyan egyének közűi volna választandó, akik magok is több éven át vezettek gyülekezetét. Ezt a tárgyat célszerűen taníthatná a kolozsvári lelkész. Máskülönben is már az a tény, hogy az Intézet első helyen az életnek nevel, indokolja, hogy a theologiai tanároknak legyen meg az érintkezésük a gyakorló papokkal, már úgy is, mint volt tanítványaikkal.

Egy jól szervezett Papnevelő Intézetben 6 rendes tanár működése nélkülözhetetlen. Es pedig a következő tanszékekre:

1. Rendszeres theologia,

2. Ószövetségtörténelem és irásmagyarázat,

3. Uj „ „ „ »

4. Bölcsészet, főképpen vallásbölcsészet, .

5. Jog és történelem,

6. Gyakorlati theologia.

Hat szakember a tárgyakat jól fölosztva jól földolgozhatja és a kitűzött célt megközelítheti.

Hat rendes tanár 8—12 órai előadást kellene, hogy tartson s még mindig lehetne alkalmat nyújtani a tanárságra pályázóknak rendkívüli előadások tartására. Az intézet és a tudományosság érdeke is azt követeli, hogy a magántanárság címéért, jellegéért s ezután rendes alkalmazásért pályázó ifjaink mindig legyenek.

Tehát egyik felől a succrescentiát állandóan nevelni s másik felől a rendes tanárok tovább képzését elősegítni egyenlően fontos feladata az Egyháznak.

Ezzel kapcsolatban különösen arra kívánunk rámutatni, hogy a theologiai tanárokból nemcsak előföltételiil kell megkívánni a külföldi akadémiákon tanulást, hanem utólagosan is el kell várni s módot is kell nyújtani arra, hogy tanáraink szakmájuk tárgyai érdekében külföldi tanulmányútakat tehessenek.