Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

dolatokat termel, újabb célokat tűz maga elébe és újabb eszmé­nyekért lelkesül. Ami boldogította a gyermeket, az nem elégíti ki a férfit és a miért küzdött a férli, az nem nyújt örömet az öregnek. Más a hit, az érzés, a gondolat világa és más a lelkiismeret szava az ó-kor apostolainál, a közép-kor aszkétáinál és az új-kor böl­cselőinél. A fejlődés, a mozgás, a folytonos átalakulás az élet. Az újabb célokról való lemondás, a fejlődni már nem tudó megálla­podás, a csalhatatlanságot igénylő elfogultság a végelgyengülés jele. A vallás ereje nem az ősök hitéhez való vak ragaszkodásban, hanem a jelen igényeinek a fölismerésében, a lélek emelkedettsé­gében, a szív szeretetében nyilatkozik meg. A vallás élete nem a dogmák és hagyományok föltétien uralmában, hanem a folytonos rcformatióban áll. Az a vallás, mely a maga külső formáit átala­kítani nem tudja, olyan, mint az a mag, mely csiraképességét elveszítette. Az élet valódiságát mindenütt éppen az bizonyítja, hogy újabb meg újabb formákban és színekben nyilatkozik meg. A Homérosz költészete, a Michael Angelo művészete bármilyen töké­letes alakot mutasson, még sem igényelheti magának azt a befo­lyást, hogy minden következő kor költőjének és művészének csal­hatatlan mintául szolgáljon. Sőt az emberiség költői és művészi szelleme annál nyilvánvalóbb, minél szebb és különbözőbb újabb alakokat teremt a maga számára. Hát a mi vallásos szellemünk teljesen kimerült vagy betöltötte volna a maga hivatását úgy, hogy az ősöktől örökölt vallási formát, mint egy élettelen rideg múmiát, bizonyos áhítattal és tisztelettel csak bámulnunk lehet, de érinte­nünk nem szabad ? Hát a niceai, konstantinápolyi, laterani vagy a tridenti zsinatok örökre bezárták volna a vallási fejlődés útjait ? Vagy akár a XVI. százbeli reformátorok vallását is úgy tekintsük-e, mint a vallási igazságoknak örök időkre szóló megtestesülését ? Ezen megkövesűlt konzervativizmus ellen kiáltó bizonyság maga Luther, aki nyíltan hirdette, hogy minden iratát inkább megsemmi­sítené, minthogy általuk az utókor hitét és lelkiismeretét megkösse és bizonyíték Dávid Ferencnek fokozatos vallási fejlődése. Azonban ez koránt sem azt teszi, hogy aki a vallás szolgá­latára szánta magát, annak teljesen szakítania kell a múlttal. „Ami volt, most is vagyon“ — mondja a szentírás. „A múlton épül a jelen“ — szól a költő. Jézus sem azért jött, hogy a törvényt- 9 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom