Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908

istenismeret, emberszeretet. De, sajnos, az élet sokkal szövevényesebb, hogysem ilyen kevéssel megelégedjék. Az embert nem elégíti ki ennyi tudás és ennyi cselekvés, mert ő szeret részletezni, még jobban szeret mindent viszonyba hozni önmagával s érdekeivel. így hát legyünk elkészülve arra, hogy a jövő' papjával nem fogunk megelégedni, ha csak theologiát, s annak különböző csoportjait, a philosofiát, s annak rendszereit ismeri, hanem megkövetelik tőle, hogy az embert, s annak összes egyéni és egyetemes viszonylatait ismerje, értse és irányítni tudja. Ma az ember fölötte áll a királynak, s tehát minden más tekintélynek, s ma az ember nem sokat törődik a metaphysikai dolgokkal, tehát a papnak kell gondoskodni ezekről. A pap ismerjen és tudjon alkalmazni mindent, s akkor célt ér.

Ezekben a megjegyzésekben immár el is mondottam, hogy mit értek az új unitárizmus alatt. De egy pár sorban mégis megkísérelem összefoglalni.

Az új unitárizmus: hisz Istenben, hisz az Emberben, hisz a haladásban, a tökéletesedésben, ehhez szükségesnek tartja a tudást, a fölvilágosodást, hisz a tiszta erkölcsben, mert az emberek jogát biztosítni, munkásságát sikeressé tenni szent kötelességnek ismeri; hisz a boldogságban, mert a munkával együtt jár a boldog érzés, hisz az örökkévalóságban, mert az Isten lénye s az ember eszméi e nélkül elveszítik értéküket; hisz az emberi társadalomban, de kötelességének ismeri annak számtalan kinövését, hiányát javítani és pótolni. Ellenben nem hisz a tartósságában semmi olyan intézménynek, amely az Isten adta jogegyenlőség ellenére az emberi zsarnokságon alapúi. Hiszi, hogy a Jézus tanításai alapján készült evangéliumok mindig üdítő itala lesznek a szomjúhozó léleknek s maga Jézus az az embereszmény, akinek nyomdokai az út, lelke az élet s tanítása az igazság.

Ifjú barátaim, tanulmányozzunk, tanuljunk a régi unitárizmus világító lámpája mellett, hogy majd egykor teremthessük meg az újat! Adjon Isten nekünk boldog új esztendőt!