Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908
18 — tatjuk az elmét, hogy ne pihenjen meg addig, amíg az észlelt tüneménynek igazi okához el nem jut, s minthogy az oknak nevezett erő igen gyakran vagy elenyészően csekély, vagy jelentéktelen tényezőknek csupa véletlen combinatiója — indíttatva van a lélek arra, hogy semminek se tulajdonítson nagyobb jelentőséget. Bátorítást nyer a könnyen célhoz jutott erő újabb és erősebb kísérletre, s végül is, midőn összeütközésbe jő a társadalmi, vagy az állami törvény hatalmával, nem a magábatérés és megbánás érzete foglalja el lelkét, hanem újabb és merészebb terv, mert az ügyességnek éppen olyan joga van a boldoguláshoz, mint az erőnek vagy a szerencsés családi összeköttetésnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a mai nevelés és életirányzat a tekintélynek nem kedvez. A keresztény felfogás kiválóképpen két tekintélyt állított előtérbe: az egyház és a kijelentés, más szóval a pápa és a biblia tekintélyét. Nem szükség hosszasan bizonyítnom, hogy az egyház tekintélye teljesen elveszítette régi nimbusát. Elégséges csak arra hivatkoznunk, ami az utóbb; négy év alatt Francia- országban végbe ment. Elégséges, ha az olaszországi, meg az ámérikai viszonyokat kisérjük figyelemmel. De az előtt sem szabad szemet hunynunk, hogy a római egyház és a pápa tekintélye kettős alapon nyugszik. Egyik a néphit, vagyis általában az emberiség fölfogása : a hit, a tudás, az üdv és a boldogság kérdésében. Ez már régen megingott és soha többé vissza nem állítható egykori szilárd és mozdíthatlan állapotába. A másik az egyházi szervezet és annak politikai, meg társadalmi vonatkozásai. Ez ma is rendkívüli erővel rendelkezik, mert az óriás számú clérus és annak közvetlen befolyása és világi hatalma alatt álló világi elem is meglepő hűséggel fogadja rendeletéit. Ezzel a nagy hadsereggel még sokáig lehet operálni, de Rómában igen jói tudják, hogy immár alkalmazkodni kell a korszülte viszonyokhoz. A kiközösítés, kiátkozás és az indexbe foglalás ma is napirenden van, de azért meglepő szabadságot engedtek meg nemcsak a tudomány alkalmazásában, hanem a kritika figyelembe vételében is.
