Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908
15 — fajta fegyverekkel, hanem teljesen újakat, s nemis fegyvereket, hanem műszereket, új taláimányú eszközöket kell használnia. M#Ft már most, az első tízévben meg kell fontolnunk, ha vájjon az, amit ez ideig a theologia elnevezés alá foglaltak, a jövőben egyáltalában szerepelhet-e máskülönben, mint histori- kum, mint olyan lépcsőfok, amely nélkül nem juthattunk volna oda, ahol vagyunk s ahova menni akarunk. Hiszen már régóta általánosan elfogadott nézet, hogy az a theologia, amelyet a sémi néptől vettünk át, teljességgel nem felelt meg az emberi gondolat követelményeinek. Rideg, korlátolt, psychologiai tartalom nélküli volt, melyből hiányzott az ethikai elem, hiányzott a helyes világfelfogás és egészen téves volt az ember ismerete. Ezt a ridegséget enyhítni kellett s azért kapóit oly mohósággal azokon a transsubstantiális és metaphysikai eszméken, amelyeket a görög filozófia termelt. Mily jól esett az üldözött és elcsigázott léleknek, hogy a pusztában, hova menekülnie kellett, mint gonosztevő Káinnak, talált egy kevés éltető levegőre s abban megérezte a melegítő napsugarak jelenlétét. Hej, de az, amire vágyunk, ritkán felel meg a vágyakozásunknak, mert a meglevő nyers való kötve tart, s a képzelem valahol másutt keres kisegítést, hogy szabadúlhasson onnan, a hol nem érezi jól magát. Az aeonokból rendes processus útján megszületett az egy tökéletes lény, aki már e világhoz is, a másikhoz is tartozott A János Logossa és az efezusi levél roppant érdekes tüneménye ennek a valami igazabbra vágyódásnak. Hogy mily nagyon vágyott valami újra még a zsidó elme is, mutatja Philó az 1. száz nagy mystikussa s azután a 3-ik és 1-ső evangéliumok átdolgozol', akik a születés és halál problémáival igyekeztek megoldani a reális és transsubstantiális világ közötti kapcsolatot. Pál is csak akkor tud szakítni a rab- binismus rideg mechanismusával, amikor az érzékfelettivé vált Krisztus kezdi zavarni álmait. Meglepő vegyüléke a reálisán emberi és ábrándosán képzelgő léleknek ez a tarzusi farizeus. De azután a János eszmekörei, most mint asszony az ég kárpitján, majd mint ige Istennél, mind csupa keresés valami új után, ami elfoglalja a lelket és felülmúlja a silány köznapiságon.
