Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908

— 108 —

6 órakor tértünk vissza Fiúméba s miveit az eső egy kissé szünetelt, bejártuk az érdekes régi várost, íölmentünk a kormányzósági palotához, majd a Fiumara-hoz kerültünk ügyelve a rajta folyó mozgalmas életet és a számtalan vitorlást. Szállónkba sétálva jól eső pihenőre tértünk.

27- ikén reggel az egész csapat az Adamich-molohoz vonult s a 674 lóerős Tátra nevű hajón foglalt helyet, mely Pó- lába indult. Az út öt óráig tartott s az előző nap esőjéért teljesen kárpótolt a derült idő. Ennek köszönhető, hogy csak egy tanuló kapta meg a tengeri betegséget, bár hősies elszánással nézett eléje több is. A tengeri út nagy gyönyörűséget szerzett az ifjúságnak. Az istriai part változó panorámája, Cherso sziget kopár sziklái, a Monte Ossero messzi kimagasló kúpja a távoli Lussin szigetén megannyi tárgya volt az érdeklődésnek. A hajót bukfencező delfinek követték s állandó szórakozást nyújtottak az ifjúságnak. A Promontore-hegyfoknál láttuk a zátonyra jutott Lusitania gőzöst, mely ötven napja vesztegel ott cs már sülyedőben van. Végül, a Quarneróból kiérve gyönyörködhettünk a nyílt tenger végtelenbe vesző ^hullámaiban. Délután egy órakor ért be a hajó a pólai öbölbe. A rendelkezésre álló rövid idő alatt megnéztük az arzenált, a tengerészeti múzeumot és egy hadihajót. Láttuk a híres Amfiteátrumot s elmentünk Augusztus és Roma temploma előtt. A négy órakor induló hajóval tértünk vissza Fiúméba, s útközben este láthattuk hadi flottánknak egy raját, (4 csatahajót és egy torpedóűzőt), amint az abbáziai és fiumei partokat fényszóróikkal megvilágították. Valóságos reflektor-gyakorlat volt az, amidőn a legérdekesebb feladatokat oldották meg, akaratunkon kivűl nekünk nyújtva nagy gyönyörűséget.

28- án az esti gyorsvonattal indultunk vissza Fiúméból. Míg menet a Karszton vonultunk át nappali időben, most a Dunántúl lankás vidékein hozott át útunk. Csakhogy az eső kisért egyre, sőt velünk jött Budapestre is, hová délben érkeztünk meg. A délután folyamán a csapat nagy része eloszlott, ki bevásárolni, ki ismerőseit fölkeresni. De előbb bejártuk a kerepesi temetőt kegyelettel keresve föl nagyjaink sírjait. Félhat tájban együtt voltunk ismét a keleti pályaudvaron s a nemso-