Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
— 73 — Győrfi István felolvasást tartott »emlékezés 25 év történetére« cím alatt, melyben a védnök úr munkásságát ismertette. Kisgyörgy Imre és Taar Géza Szávai Gy. »A munka« c’ drámája egy részletének ügyes előadásával járultak az ünnepély sikeréhez. A nap emlékére elnök átadta a védnök úrnak az »Önképzőkör« tagjainak csoportképét, mire a védnök úr újból megköszönte a figyelmet és megemlékezést s biztosított jóakaratáról a jövőben is. A Főtisztelendő püspök úr szintén örömét fejezte ki az ünnepély sikere fölött s üdvözölte a védnök urat évfordulója alkalmából s elismerését fejezte ki a kör érdekében kifejtett munkásságáért. A régi tanítványok nevében Csífó Salamon tanár úr szólott, kik szintén hálával emlékeznek meg védnökükről. Együtt örülhetett tehát tanár és tanítvány a kedves kis ünnepélyen. Ezek után pedig a díszgyűlés a Dr. Boros György védnök úr éltetésével véget ért. Itt közöljük is Tarcsafalvi Albertnek ez alkalomra írt költeményét. Emlékezés Dr. Boros György 25 éves védnökségére. Nem óda ez, nem, tisztelt ünnepeltünk, Öblös hang, melyet messze elkiált, Csak röpke dal, avagy búzamezőkről Öledbe hulló pár marék virág. Fogadd, habár tán gyönge nehány szála, Mert tiszta harmat, amely rá esett; Küldi a szívnek legszebbik leánya, A könnyé olvadt Hála, Szeretet. Huszonöt évet töltöttél köröttünk, Lépéseinkben óvtál, biztattál.... Mint fürge méh a hímes szép határra, Lelkünk a múltba újra visszaszáll, S föllelve Téged, úgy tér pihenőre E sugaras családi ünnepen, Fehér ruhába, könnyű ünneplőbe — S magát megosztva, magához teszen.
