Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
- 43 — Epen így sorvad el és szárad ki az önmaga szűk körére utalt emberi elme is. Csak évezredekre szóló, kiváltságos elméknek, melyek kimeríthetetlen bőségükből merítenek, nem ez a sorsa. E nehány utalással csak erősíteni akartam azt a tételt, hogy a grammatika, mint öncél, lejárta magát s nekünk napjaink e tisztább belátásához szívvel-lélekkel csatlakoznunk kell. De az idő zavaros hullámai kártevő alakulatokat is vetnek felszínre. Új eszmények, új ideálok tűnnek fel s a régi elvek és törekvések gyakran a szánakozó lesajnálás sorsában részesülnek. Az élte derekán működő nemzedék, mely a szótlan munka terhe alatt építi a jövőt, néha-néha feleszmél s azon veszi észre magát, hogy nem találja helyét az új gondolatok, új törekvések világában: idegenül érzi magát az eszmeáramlatok chaotikus zűrzavarában. Egy példával akarom megvilágítani a mondottakat. Eddig úgy tanultuk s úgy tanítottuk, hogy a történelem az élet mestere. Évezredek nemzedékei nőttek fel e ma már balhitnek tartott életelvben. Úgy tudtuk, hogy a jelen a múlton épül fel s a mult határozza meg a jövő fejlődés irányát. Úgy éreztük, hogy a mult eseményei, melyeket a történelem megállapít s az ezekből vont következtetések és tanulságok nemcsak értelmünket foglalkoztatják, hanem egész erkölcsi lényünket fogva tartják. Úgy hirdettük, hogy minden történelmi folyamat, melyben az egyén él, eredetében és lefolyásában nemzeti. Még a világraszóló lángelmék és események is nemzeti talajból születnek s csak kihatásukban törik át a nemzeti korlátokat s válnak az egész emberiség boldogító tényezőivé. Mindezt így tanultuk annak idején, így hirdettük s boldogok voltunk, hogy kiki tehetsége szerint résztvehetett ez elvek szerint a nemzetépítő munkában. De most új tanítást hallunk. A mult század végén német agyban (Nietzsche) és német földön született meg az a gondolat, hogy a történelem nem az életet szolgálja, hanem elgyöngíti, megöli az egyéniséget. Hogy tehát az egyéniség teljesen kifejlődhessék, meg kell szabadítani minden történelmi ballaszttól, amely szabad lendületében csak akadályozza. Aztán a szélsőségek klasszikus Jiazájában, Franciaországban hangzott el