Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

- 43 — Epen így sorvad el és szárad ki az önmaga szűk körére utalt emberi elme is. Csak évezredekre szóló, kiváltságos elméknek, melyek kimeríthetetlen bőségükből merítenek, nem ez a sorsa. E nehány utalással csak erősíteni akartam azt a tételt, hogy a grammatika, mint öncél, lejárta magát s nekünk nap­jaink e tisztább belátásához szívvel-lélekkel csatlakoznunk kell. De az idő zavaros hullámai kártevő alakulatokat is vetnek felszínre. Új eszmények, új ideálok tűnnek fel s a régi elvek és törekvések gyakran a szánakozó lesajnálás sorsában része­sülnek. Az élte derekán működő nemzedék, mely a szótlan munka terhe alatt építi a jövőt, néha-néha feleszmél s azon veszi észre magát, hogy nem találja helyét az új gondolatok, új törekvések világában: idegenül érzi magát az eszmeáram­latok chaotikus zűrzavarában. Egy példával akarom megvilágítani a mondottakat. Eddig úgy tanultuk s úgy tanítottuk, hogy a történelem az élet mes­tere. Évezredek nemzedékei nőttek fel e ma már balhitnek tar­tott életelvben. Úgy tudtuk, hogy a jelen a múlton épül fel s a mult határozza meg a jövő fejlődés irányát. Úgy éreztük, hogy a mult eseményei, melyeket a történelem megállapít s az ezekből vont következtetések és tanulságok nemcsak értelmün­ket foglalkoztatják, hanem egész erkölcsi lényünket fogva tart­ják. Úgy hirdettük, hogy minden történelmi folyamat, melyben az egyén él, eredetében és lefolyásában nemzeti. Még a világraszóló lángelmék és események is nemzeti talajból születnek s csak kihatásukban törik át a nemzeti kor­látokat s válnak az egész emberiség boldogító tényezőivé. Mindezt így tanultuk annak idején, így hirdettük s bol­dogok voltunk, hogy kiki tehetsége szerint résztvehetett ez elvek szerint a nemzetépítő munkában. De most új tanítást hallunk. A mult század végén német agyban (Nietzsche) és német földön született meg az a gondo­lat, hogy a történelem nem az életet szolgálja, hanem elgyön­gíti, megöli az egyéniséget. Hogy tehát az egyéniség teljesen kifejlődhessék, meg kell szabadítani minden történelmi ballaszt­tól, amely szabad lendületében csak akadályozza. Aztán a szélsőségek klasszikus Jiazájában, Franciaországban hangzott el

Next

/
Oldalképek
Tartalom