Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
— 19 — tek el nekem, hogy jövőtöket csakis kitartó, a nehézségek leküzdésében ki nem fáradó munkássággá lesztek képesek biztosítani. Fogadjátok új tanáraitokat szeretettel és tisztelettel. A tudás, a jelemszilárdság és munkaszeretet, melyet bennetek kifejlesztenek, örökös hálátokra érdemes s viszonzásul csak ezt nyújthatjátok. Ezennel a beiktató ünnepélyt megnyitom és felkérem a beiktatandó tanár urakat, legyenek szívesek székfoglaló értekezéseiket megtartani. Petőfi vallásos világfelfogása. Dr. Barabás Ábel tanár székfoglalója. Ha egy papot arra szólítanának fel, hogy beszéljen Krisztus vallásos világfelfogásáról: vájjon mit felelne? Ugyebár, azt felelelné, hogy már 1908 esztendeje minden pap erről beszél: hát mi újat mondhatna ő róla? Petőfi születése után még nem telt el 1908 esztendő s én még nehezebb helyzetben vagyok. Mert ha a pap méltán mondta azt, hogy nehéz olyanról újat mondani, amiről már 1908 év óta minden pap beszél, én azt felelhetem: nehéz olyan kérdésről csak úgy ötletszerűleg felolvasást tartani, holott jó nehány emberöltő perspektívája volna szükséges hozzá, különben minden állításom nagyotmondásnak fog látszani. Mert, hogy röviden és világosan beszéljek: én Petőfit a a legkeresztényibb költőnek tartom. Egy XIX. századbeli prófétának, ki eljött, hogy a Krisztus főtanításait új formában jelentse ki. íme, ez már nagy mondás és éppen ezért nem szívesen mondom ezen a helyen. Aki ismeri a XVIII, század végének irodalmát, annak nem kell bővebben magyaráznom, hogy a francia forradalommal járó és egész Európára kiható társadalmi rázkódtatás a szellem birodalmában is nagy rázkódtatást idézett elő. E rázkódtatás eredménye a hitetlenség. Az e korbeli költők valamennyien skeptikusok, mert az emberiségnek a kereszténységbe vetett hite megingott. Csak két nagy költőt említek fel. Az egyik Byion, ki ATű/Vz-jában 2*