Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

11 b n fogamzott meg bennük az a terv, hogy közösen kiadnak kü ön könyvben nehány kötetnyit abból a rengeteg sok és nagy - fontosságú egykorú naplóból, országgyűlési végzésből s. más fajta kéziratból, melyek többnyire magánosok privát gyűjtemé­nyei lévén, a história barátjaira nézve holt kincsek valának. Anyag akár Kemény gyűjteményében is bőven volt, csak meg kellett válogatni. Hogy e válogatás, az időrend megállapítása, a közle­mények sorrendje s a hozzájuk Írandó magyarázó jegyzetek mennyi gondot okoztak a két lelkes férfiúnak, arról fogalmat nyújt levelezésük. A Kemény hagyatékában ránk maradt Kovács - tói származó több mint száz levélnek igen tekintélyes része a gyűjtemények érdekében Íródott. Megtudjuk ezekből, hogy ter­vük fogamzása után csakhamar elhatározták három kötet ilyen gyűjteménynek kiadását, s azt is már jó eleve megbeszélgették, melyik kötetbe körülbelől milyen munka jőjön. Az első kötetbe szánt kéziratokat gyorsan kezdik másoltatni és pedig nemcsak Kovács, aki hivatalos ügyeivel is nagyon el volt foglalva, hanem otthon Kemény is. így hát a gróf társszerzősége nem csupán az ajándékozásban állott, amint Szilágyi Sándor hiszi. Annyi azonban áll, hogy a munka oroszlánrésze mégis a Kovácsé volt. Az egyes darabokhoz ő írta a bevezető fejtegetést, ő kisérte érdekes jegyzetekkel, s mikor a kézirat ki volt szedve, ő vesző­dött a korrektúra, revisio, superrevisio lélekölő munkájával. A mű 1837-ben jelent meg »Erdélyország történetei tára« címen.1 Közölve van benne a Mindszenti, Bánffi Gergely, Gálfi János és Bors János naplója, azonkívül egy egész csomó tör­ténelmi becsű levél és országgyűlési törvénycikk; s e mintegy 250 oldalra terjedő anyag, időrendben oly szerencsésen van csoportosítva, hogy Erdély históriája 1540 és 1Ő00 között hű képben áll az olvasó előtt. Előszót s az egyes naplókhoz törté­neti bevezetést Kovács ír. Itt már nemcsak tudása és éles Ítélete lep meg, hanem stílművészete is. Előbbi munkáiban még nem tudja lerázni a latin nyelv nyűgét, itt már szépirodalmi tanul­mányainak látjuk eredményét, szépen, tisztán beszél magyarúl. Szakemberek állítása szerint ennél gondosabban, tapintatosabban 1 E hangzatosnak éppen nem mondható cím, sem egyikük, sem mási­kuk, hanem valami Tamási nevű prépostnak a bűne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom