Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

8

más igealakja. Ott, úgy látszik, ha valaha divatban volt is, ma szinte egészen ismeretlen. Erdélyi írásából legalább valószínű az, hogy Háromszéken, ha még végkép ki nem veszett is, kihalófélben van. Én a Nyikómentén ezt az alakot soha sem hallottam.

Az íra vala kombinált igealak, a mint Erdélyi szépen kimutatja, járatos Háromszéken, előfordult a régi nyelvben is, sőt a mint Keménynél, Tompánál s Jókainál látjuk, az újabbkori irodalomban sem ismeretlen. Jókaiékra azonban nem kell vala hivatkoznia. Mert az ilynemű dolgokban még a nagy Jókai is oly megbízhatatlan, akár Malonyay Dezső. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Jókai regényt írt Torockóról a nélkül, hogy még csak sejtelme is lett volna arról, hogy Torockóí nem székelyek lakják. Ő nála a torockai Áron bá ilyenformán beszél: „Mondok egyet Manassé öcsém, igyunk ahajt előbb egyet“, meg alább! „Hát az angyikádtól nem kérsz egy csókot te rusnya béka! (Jókai: Egy az Isten, I. 283—285. 1.)

Sapienţi sat. Bármiként is álljon azonban a dolog, tény az, hogy minálunk az íra vala igeforma sem hallható. Valaminthogy nem hallható az írt vala sem. Hogy ez a székelység többi dialektusaiban használatos, azt magam is tapasztaltam. Erdővidékén hallottam ezt a mondatot: Úgy kimelegedtem vala, hogy . . . Tehát alignuíltra használva, mint Háromszéken is. A mi nyelvjárásunkban azonban ez is ismeretlen.

Mindent összevetve tehát az Erdélyi felsorolta igealakok közűi a nyikómenti székelységben a következők fordulnak elő: ír, ír vala. íra, írt, írt volt, írni fog, írni fogott, írni foga, írni fogott volt. Hadd lássuk őket rendre. .

A jelentő mód jelen idejének alakja, az ír, éppen mint a köznyelvben, háromféle időt jelenthet: jelent, múltat és jövőt. Használják ez alakot először is folyó jelenre, tehát mint a háromszéki nyelvjárásban s általában a köznyelvben, jelölik vele a jelenben folyó cselekvés vagy állapot be nem fejezett voltát. Pl. Hő jársz itt, ahő még a madár se jár ? Ojan szép almákat látok!. . . Hát itt miféle pözzsbüz van? (Kriza: Vadrózsák.) Sírok titkon, kit más nem lát, könyveim verik le egymást (Népdal). Közbeszédben: Mi csinász koma ? Én biz ehejt a marháknak v'tök önnik. Használatos továbbá, mint általános jelen oly cselekvés jelölésére, mely minden időre igaz, tehát gyakori példaszókban, közmondásokban. Ezenkívül