Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905
— 72 — és remélem, hogy őseink dicső példáját látva s egyházunk s iskoláink múltját olvasva és tanulmányozva, Önök sem maradnak el e lelkesítő példák mögött. Mett arra legyenek már most elkészülve, hogyjÖnöknek is kell türniök, szenvedniük és áldozniok — vallásukért. A történelem eseményeit rendező gondviselés megóv minket attól, hogy a mult idők kimondhatatlan szenvedései megismétlődjenek, mert az idők kerekét visszafelé fordítani nem lehet. De amíg a vallási szabadság és egyenlőség eszméi az élet összes viszonyaiban és vonatkozásaiban teljesen és fenntartás nélkül megvalósulnak, addig sok idő eltelik, addig sok nagy elmének kell még megvívnia e fenséges eszme megvalósulásáért. De minket e nem nagyon biztató kilátás ellenére is vigasztaljon az a tudat, hogy mi már megizlel- tük a tudás fájának gyümölcsét; erősítsen az az elhatározás, hogy nekünk élnünk kell a szabadsággal, bármennyire magunkra elszigetelve maradunk is. Mert előttünk állanak a követésre méltó példák. A városfalvi szegény iskolamester fia, aki 5 ezüst forinttal indult ki a szülői házból első iskolájába Toroczkóra, egy hosszú élet verejtékes munkájával szerzett vagyonát, 100,000 koronát hagy iskoláink szegény növendékeinek, hogy annak segélyével tanulásukat folytathassák. A szentmihályi lelkész fia 50,000 koronát ad különböző egyházi és iskolai célokra s megveszi máig is fennálló iskolai kórházunk első telkét, melyre az akkori vezetők ítélete szerint égető szükség volt. Bármennyire becsesek és értékesek is ez adományok önmagukban, igazi értéküket mégis a szívben, az indító forrásban találom. Mert nagy, nemes és önzetlen lélekre vall: alacsony sorsban, szegényes életviszonyok közé születni, az ész és szorgalom által kiemelkedni szellemiekben és anyagiakban s akkor — megemlékezni azokról, akik az életnek ugyanazon terhes igája előtt állanak és segítő jobbot nyújtani nekik, hogy az élet terheit könnyebben hordozhassák. Nem világokra szóló lángelméjüknek, hanem nagy és nemes lelkűknek adózunk a hálás emlékezet adójával s áldjuk őket haló poraikban is, akik rólunk gondoskodtak s jövőnket biztosították. És most hulljon le a lepel s e képek hirdessék időtlen időkig az unitárius áldozókészséget.
