Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

— 31

kétségbeejtő türelmetlensége és zsarnoksága alól fölszabadulhat és ölelkezhetik nemcsak a kereszténység nagyszámú árnyalatainak képviselőivel, hanem az indiai és japán buddhizmus s a modern judaismus hitvallóiéval is. Mily mérhetetlen külömbség a XVIII.-ik száz sötétsége és a XX.-ik száz világossága között! Bizony jól érezheti magát egy dr. Masznyik, hogy a mi szerencsétlen politikai és felekezeti viszonyaink nyűge alól spontán emancipálni tudta magát és az igazságot keresve, az igazat és jót meglátja és méltányolni tudja más felekezet tagjai birtokában is.

A mi Genfben történt az magával ragadja mindazoknak szivét a kik Jézus követőinek érezik magukat, mert lám az egy akol és egy pásztor eszméje megvalósulva. A Kálvin utódai nemcsak hogy szívesen fogadják városukban a liberális theologia apostolait, hanem kinyitják előttök templomát és a Lang Henrik és a Dávid Ferencz utódai, a Martineau tanítványai, a Kálvin szószékéből emelik közös imában az egy igaz Istenhez a buzgó sziveket.

Nem az unitárizmus diadalát mutogatom én, hanem az evangélium szelleméét. Nem egyesek hódítása ez, hanem százak és ezrek hódolása ama nagy igazság előtt, hogy mi mindnyájan egy Atya gyermekei s egy mester tanítványai vagyunk.

Milyen lelkesítő tudat, hogy az áldó békesség gyümölcseit együtt élvezhetik a világ minden nemzetei, faji és nemi külömbség nélkül. Milyen isteni érzés, hogy ezek a boldog lelkek, az apák hibái és gyarlóságai következtében a múltban ejtett hibát most a szeretet engesztelő erejével teszik jóvá s együtt mennek a hite miatt megégetett Servet kőemléke mellé közös koszorujokkal.

Ezeket látva és érezve kérdezem önöktől ifjú barátaim kételkednek-e csak egy pillanatig is, hogy az evangélium szolgáinak még csak ezután kezdődik nagy missiojuk. Örvendjenek, hogy önök a legújabb idők szülöttei. Teljék meg szivök buzgósággal és epedve várják, hogy a tudomány ajtói föltáruljanak és megkezdhessenek egy munkás évet, a melyet én ezennel megnyitok.