Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

— 26

Milyen nehéz kő esett le e derék hívő ember szivéről, midőn ezt a nyilatkozatot megtehette. Mintha látnok mennyi ellenséggel képzeli magát körülvéve. Mintha éreznők tollának rezgéséből, menynyire boldog volt, hogy ezt a nehéz követ elgőrdíthette egy mélységes sírról, hogy az eltemetett tetszhalott kelljen ki belőle és járjon a földön, ha van benne élet és erő.

Dr. Masznyik a kőelvételnél is többet tesz, melléje áll és megmutatja az alatta levő testet és igazolja hogy élet van benne. Ezt mondja: „Az unitárizmus, mint egyház (hangsúlyozva mondom : mint egyház) ép oly positiv hívő ev. protestáns közönség, mint akár a lutheranismus, vagy kálviniánizmus. A hitelvek szempontjából köztünk köztük épen semmi különbség. Miben van hát? Abban, hogy az unitárizmus a közös hitelvek alapján a reformációt egy lépéssel még tovább folytatta, vagyis a haladás elvét telyes határozottsággal érvényesítve s a szabad kutatás és személyes meggyőződés jogát a hitelveken kívül semmi mással nem korlátozva s a hagyományozott emberi tanokat, vagy mondjuk így, a dogmákat, pusztán történeti emlékeknek tekintve, a szentírás alapján a prot. egyház dogmáit is korlátlan kritika alá vette“.

„S e kritikának főeredménye az ő specifikus, őket minden más ev. prot. felekezettől, qua egyházi közösségtől megkülönböztető isten- egységi tanuk lett ... az unitárizmus mint egyház semmitől sem áll távolabb, mint az iidvoeconomiai szentháromság tagadásától. Amit a magyar unitárismus tett, az semmi más, minthogy megint csak hitelvei alapján, alapos kritika alá vette az Athanasins-féle szentháromsági dogmatikai formulát is, mint a szentírással ellenkezőt, a metaphysikai szentháromságot elvetette, de ugyanakkor telyes határozottsággal állást foglalt a bibliai szentháromság mellett“.

Ez ismét olyan nyilatkozat, hogy teljes szövegében kelett idéznem. Egyelőre csak azt az észrevételt teszem rá, hogy dr. Masznyik kritikáját nagy erővel irányítja az egyeztető és békítési hajlandóság, s az a meggyőződés, hogy az unitáriusok keresztényvolta abban áll, hogy ők a szentháromság tényezőit: az Istent mint Atyát, a Jézust mint istenfiát és megváltót, s a szent lelket mint isteni erőt emlegették és tárgyalták hittanaikban.

Hát valóban a háromsági formula kellékei megtalálhatók még a mai unitárius vallásban is s azt hiszem, a jövő sem fog oly vál-