Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905
14 — esetben tér el föltünőleg. Először némely következményes értelmű mondatokban, ahol a köznyelv rendszerint jelentő mód jelen időt használ. Pl. Ojcin dufla hat ingöt mútatott, hogy még a bárónénak se lögyön külömb. Az ojan dógot tóti le, hogy ojant ne lásson az embör. Másodszor föltételes mondatokban. Pl. Ha a komám ott ne lögyön, ökéme most hót embör. A minap Szílpatak fölött én is A egy südőt (növendék nyálat) megfogtam vóna, ha éggy cséhétfali A kutya aharé ne kerüjön. (E sajátságos székely constructio már a legrégibb idő óta ismeretes. Tévedett hát dr. Kiss Ernő, amikor Bölöni Farkas Sándor stílusára az efféle mondatokért a magyartalanság bélyegét sütötte.1) A föltételes módban két alak használatos : írnék és írtam volna- Ez alakok használata nagyjában egyezik a köznyelvvel. Lássuk itt csak az eltéréseket. Használják először is fölszólító mód helyett, mint kérést szelidebb parancsot. Pl. Bár azt a szekeret kihajtanád, Pista. Hallható továbbá jelentő mód helyett is, amikor a beszélő mintegy szerénységből átallja a határozott jelentő módot használni. r A Hova monyon Jancsi bá ? En biz éggy kicsi fát hoznék az erdőrö. A Sokszor elhallgatott föltételt kell oda értenünk. Pl. Emönnék a havasra egy kicsi túróér! (t. i. ha valami közbe nem jőne.) Ide sorozhatjuk a kell ige föltételes jelen alakját, mely a mi nyelvünkben így A hangzik: ké — kellene. Pl. Sütni ké, szapúni ké, ezt a vén fenét is siratni ké. Krizánál a föltételes jelen alakjának más fajta használatát is lehet látni. Pl. De az isten nem öngette, hogy az ártatlan éveszne, vagy: Tizenkét kőmijes ésszetanakodék, magoss Déva várát, hogy fölépittenék s még prózában is: Kérdi a diák, miféle fa vóna, de nyilvánvaló, hogy itt latinizmussal van dolgunk. Nem mondhatjuk azonban latinizmusnak az ilyeneket: Éppen mikor a havason mönne, A tálákozik az ősz embörrel. Mikor oda érnének, hát lássák stb. vagy A föltéleles múlttal is. Pl. Mikó két nap szántottak vóna eggyiitt, cküdi a harmadik nap csak magára. Eccö mikor éggy esztendő étöt vóna, kimönyön a mezőre búzalátni stb. (Szintén mind a Vadrózsákból.) E mondatok annyira látszanak egyezni a latin cum varrativumos mondatokkal (legtöbbször még consecutió szempontjából is), hogy 1 A kolozsvári unitárius kollégium 1901—902. évi értesítője.
