Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904

Általános észrevételek az 1904 —5. tanévről.

Főleg két nevezetes jelenség emelkedik ki az 1904/5. tanév történelméből: a papnövendékek számának megnövekedése és az unitárius lelkészkar segélye. Mindkettő örvendetes és fontos. A papságra készülő ifjak száma egyszerre megszűntette az aggódalmat, mely a papi állások üressége miatt az érdekelt köröket bántotta. Megszűnt az a lehangoló körülmény, a mely az intézet működését sok irányban gátolta. Ellenben megnyílt az alkalom a papi pályára készülő ifjak közötti nemes versenyre.

Az unitárius lelkészkar segítő kezet nyújtott leendő szolgatársainak. Személyenkint nem sokat áldozhatunk, mert a vagyoni és az életviszonyok nem engedik. De egyesült erővel lendíteni tudunk a dolgokon, javítni a helyzeten. Midőn a lelkészkar magáévá tette a segélyezés eszméjét és megkezdette az áldozást, tényezővé vált a papnevelés munkájában és egyszersmind megkezdette a nemes anyaintézet iránti köteles tartozása leróvását. Az intézet vezetősége örömmel észlelte az ifjakon a jótékony hatást.

Az elmúlt tanévet más tekintetben is a sikeres évek köze soroznók, ha nem kellene egy nagy űrt látnunk sorunkban, melyet a Kovács János főgymnasiumi tanár váratlan halála okozott. Kovács János a Papnevelő-Intézetben az angol nyelvet tanította, de a mellett a papi pálya iránt, mint maga is fölszentelt pap, állandóan nagy szeretettel viseltetett. A papnövendékek érdekét szivén viselte. Mint az angol nyelv tanára az ifjakat tudta buzdítni a nagy angol nemzet iránti lelkesedésre. A P. I. Bizottsága jegyzőkönyvileg fejezte ki a nagy veszteség fölötti részvétét.