Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

fennebb reá mutattam. Megelőzőleg általában a világi elemnek csekély része volt egyházunk közigazgatásában, ügyeinek intézésében. De minta vihar egymásra hajtja ugyanazon fának ágait, hogy egymásba fonódva, inkább ellentállhassanak pusztító erejének: e válságos korszak hitelődeinket is tömörítetté, sőt az erők aránya szerint a világi elem előtérbe is nyomult. Azon csekély számú főuraink, akiket unitárius Intőkben, vallásos meggyőződésökben sem a csábító ígéretek, sem az üldözés megingatni nem tudtak, állottak a küzdelem élére s vették közökbe a vezérletet. E válságos korszakban született meg egész egyházunkra nézve a főgondnoki állás, valamint iskoláinkra nézve a felügyelő-gondnoki állások. Kolozsvári főiskolánk mellé is így választatott meg első felügyelő-gondnoknak 1778-ban a már említett nagy jóltevő Zsuki László, akit ez állásában azóta egyházunk legjobbjai követtek. S ez idő szerint is olyan tiszttársakat talál Méltóságod maga mellett, akikkel kezet fogva, a felügyelő gondnoki tiszt gyakorlása, annak terhei mellett is, meg vagyok győződve, lelki gyönyörűséget fog szerezni. Mert mindamellett, hogy a most már negyedik helyen álló, a tanügyi céloknak teljesen berendezett, szakképzett, hivatásuknak élő tanárokkal ellátott s az állam által is segélyezett díszes kollégiumunknál a felügyelő-gondnoki tiszt talán nem jár éppen olyan emésztő gondokkal, mint a múltban járt, amikor egy felügyelőgondnoknak több alkalma volt elszomorodni azokon, amiket nem talált meg, mint örvendeni azokon, amiket megtalált az iskolában; de azzal még sem biztathatom Méltóságodat, hogy a felügyelő-gondnokság most már tisztán csak kitüntetés, csak megtiszteltetés lenne. .Sőt amennyiben a tanűgy és a nevelés jóval szélesebb alapokra van fektetve, mint ezelőtt, mivel egy tanintézeten ma többeknek megakad a szeme s minden kis hibát és fogyatkozást inkább észrevesz s élesebben elbírál a közönség, amelynek ahhoz a legfőbb érdekei fűződnek, bizony nem kis teherrel jár a felügyelő-gondnoki tiszt most is. S én valóban, köszönettel tartozom Méltóságodnak is, hogy azt hivatali állásával járó nagy elfoglaltatásai mellett, részben talán az én felkérésemre is, elelfogadni szíveskedett. Kézzel fogható bizonyítékát adta ezzel annak, hogy a hagyományos unitárius buzgóság, mely elődeit is ékesítette, a Méltóságod kebelében is elevenen él, hogy a neve-