Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

— 57 —

Lám önök itt az intézetben, habár kicsinyben is, megkapják a pályán várható életet minden részletében. Meglesznek elöljáróik, felsőbbek és alsóbbak, akik előtt tisztelettel és engedelmességgel meg kell hajolniok. Ha bármelyikök arra gondol, hogy egyéni szabadságának korlátozását nem fogja megengedni, én nem arra figyelmeztetem, hogy egy intézet szabályait minden tag tisztelni tartozik, hanem arra, hogy aki közöttetek első akar lenni, legyen utolsó, mert az utolsók lesznek elsőkké.

Még azt is figyelmébe ajánlom, hogy az a teljes szabadság, amelyben erőimet Jölhasználhatom saját vágyaim és hajlamaim legyőzésére és iskolázására.

Egyenlők lesznek itt a jogok élvezésében, de különbözők az egyéni tulajdonokban. Egyiknek a talentumok jóval bővebb mértékben adatnak, mint a másiknak, egyiknek az ismeretei sokkal köny- nyebben gyarapodnak, mint a másiknak. Éppen, mint az életben. Ismét a Jézusra hivatkozom és a gazdagabbnak azt mondom: add el a te vagyonodat és oszd ki a szegények között. Ez a mi viszonyainkra alkalmazva azt jelenti, éljenek testvéries közösségben, mint a Jézus tanítványai éltek. Ehhez bizony némi önmegtagadás szükséges, de hiszen ez a pályára készülésnek egyik leglényegesebb kelléke.

Nem szeretném, ha a fönnebbiekből valaki azt vonná le, hogy én a nemes versenynek nem vagyok híve. Alapszabályaink éppen erre vannak alapítva, mert azt mondjuk, hogy a jeleseket a jók fölött, a jókat az elégségesek fölött előnyben részesítjük. Elégtelenről ebben az intézetben, remélem, nem kell beszélnünk, hiszen semmi sem sötétítné el oly nagyon ez intézet arculatját, mint egy olyan ifjú, akit restsége és tétlensége miatt meg kellene buktatni, s mint egy olyan, akit erkölcstelen vagy könnyelmű viselkedése miatt meg- kellene büntetni. Az én meggyőződésem szerint mindkét eshetőség lehetetlen, ha csak egy-két céltudatos ifjú is van önök között, mert ezek meg kell, hogy javítsák a többit és el kell hogy távolítsák azt a súlyos csapást, amely ezek után az intézet szelleme fölött törne pálcát. Isten mentsen attól a papi kartól, a melyet olyan ifjak alkotnának, akik nem tudnak biráik lenni önmaguknak.

Mi nemcsak önbirálatot, hanem tárgybirálatot is várunk tanítványainktól. Azt kívánjuk, hogy mindeneket vizsgáljanak meg és