Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903
11 körülbelül 3000 K.-t, most kiadunk-9000-ct; jutalmul kiadtunk 4 évvel ezelőtt 600 K.-t, most 1200-at, javadalmakban kiadtunk 4000 K-t, most közel 12—13000-et. Aztán, gondolom, nem lesz érdektelen, ha végűi felemlítem, hogy iskolai díjakban évenként beszedünk 30.000 K-t s különböző segélyezés címen kiadunk közel 28.000-et. Hát ez adatok kétségtelenül mutatják, hogy ha nagyobb a költség és a szükség, nagyobb a segélyezés és támogatás mértéke is. Az az idő — fájdalom — elmúlt örökre, amidőn az atya egy kis apró pénzzel és elemózsiával iskolába küldte a fiát, hogy legyen belőle ember s vigyen haza még egy kis megtakarított pénzt is. De ha ez időt vissza nem kaphatjuk, arra minden körülmények között törekednünk kell, hogy az iskolázást lehető olcsóvá tegyük, hogy a jóravaló, törekvő és tehetséges unitárius tanulók innen kizárva a drágaság miatt ne legyenek. Ez irányban tettünk is már egy lépést a konviktusi szabályzat merevségének némi enyhítésével s okunk van rá remélni, hogy ez meghozza a maga gyümölcsét. Egy második eredményes lépés volna az iskolai díjak jelentékeny leszállítása. Ez azonban csak óhajtás marad jó ideig, mert tudom, hogy ezt az egyház pénzügyi helyzete egyelőre nem engedi meg. De olyan óhajtás, amelyet feladnunk nem lehet s amelynek megvalósításán minden igyekezettel törekednünk kell. Hogyan lesz ez megoldható, ma még nem tudjuk. De az idő meghozza magával a módokat is és Méltóságod hathatós támogatását egy ügyben is tisztelettel kérjük. A másik akadály, amely ami működésünket mindegyre bénítja, a tanári munka hamis értékelése, az a társadalomban még mindig kisértő felfogás, hogy az iskola improduktív, meddő befektetés. Mikor a tanári működés hamis értékeléséről beszélek, akkor első sorban — bár nem kizárólag — a társadalom erkölcsi elismerésének és jóakaratú támogatásának hiányát értem. Nem a hírlapirodalom csipkedéseire és ellenszenves magatartására gondolok itt, hanem az ú. n. társadalmi közvélemény megnyilatkozására. A magyar oktatásügy legutolsó zászlóvivőjének e tekintetben maradandó érdemei vannak. Lázas hévvel, nemes odaadással és az ügy iránti önzetlen lelkesedéssel buzgólkodott azon, 2
