Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

— 88 —

Hogy ez mily nehezen és mily hézagosán valósult meg, csak akkor látjuk, ha tudjuk, hogy a teremtés leírása, mely a Mózes I. könyve első részében oly fölséges szép, nemcsak hogy nem Mózestől származott, hanem 1000 vagy több évvel a Mózes kora után, tehát akkor, a mikor az isten eszme és világfogalom már számtalan új reformon ment keresztül. A mikor a próféták szava és írása elvégezte lelkesítő, tisztító és romboló munkáját, sőt a törvény is hosszú éveken át uralkodott. S mégis az így megtisztult gondolatba bele vegyült a legrégibb eredetű nemisten fogalom.

Az ótestamentumi, kritikai nevén, papi író, így kezdi leírását: „A föld kietlen és puszta (1,12"! IflD) sötétség volt a mélység (rann) színén és Isten lelke lebegett a vizek felett.“ A biblia kritikussá vizsgálja az eredeti szavak jelentését. Tehóm (mélység) nem eredeti héber szó, nincs tiszta jelentése a héber nyelvben. A hol eléfordul még ott sem használják névelővel, éppen mint a Jahveh nevet, tehát alapos ok van arra a föltevésre hogy Tehóm is tulajdonnév. Az assyriologus önként arra gondol, hogy a héber Tehóm és az assyr Tiemtu, Tiámat neve között származási rokonság van.

A többi önként következik, mióta (1873.) George Smith az Assurbanipal-féle könyvtárban (Kurundshikban) az egykori Ninivében fölfedezte egy agyaglapon a babyloniai teremtés leírását (kosmogonia). Ebben látjuk, hogy réges-régen, a mikor az Égnek és földnek még nem volt neve, s az őstenger (Apsu) és az ősföld a vizöket Tiamatot összevegyítették, akkor teremtettek először az Istenek. Tiamat a többi istenek között zűrzavart hozott létre a saját birodalmához tartozó istenek segítségével. Később a többi istenek Mardukhoz fordulnak, királyokká teszik, minden hatalmat ráruháznak, hogy Tiamatot megfogja. A négy szél is segítségére áll. A nagy csatában Bel (Marduk) hálójába zárja Tiamat-ot, lecsillapítja az orkánt, kétfelé vágja testét, egyik feléből az égboltot formálja, őrt állít elébe, hogy vizét kifolyni ne engedje, ezután megteremtette az égitesteket; a másik részt lába alá vetette.

Ezen ősi adatok segítségével a Job könyve IX. r. 13. versét : „Eloah nem fordítja el haragját, alatta összeroskadtak Rahab