Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902

drága voltát nem tudgya, azt ha még annál drágalátosb volna is, nem kéványia“. A biblia drága kincsei jó Heltaink kora óta mérhetetlen értéket nyertek, mert épen a bibliák kézirati kiadásai között fölfedezett, mintegy háromezer régi példány, megvilágította egy­mást és a Heltai korában nem is álmodott tökéletességre juttatta a biblia eredeti szövegét. Heltait megelőzőleg 45 évvel, már örömmámorban úszik a nagy tudós, Erasmus, hogy az Új testamentumot „recognitum et emcndatum“ vagyis egy nehány eredeti szövegből javítva s a régi egyházi atyák irataiból kiegészítve, kiadhatta. Ha a refor­mációval föllendült, tudományosan vizsgáló szellemet nem foly- totta volna el a reakció, ma már a biblia vizsgálás és tanúlmá- nyozás szükségének érzete még Magyarországon is kivűl hatolt volna a hittani intézetek tantermein. A XIX-ik száz 70-es évei, a magyar protestáns sajtóban, reformjellegű lendületet adtak volt a biblia tanulmányozásának, de a következő évtizek nem váltották be Ígéretét. Hanem talán, ha későre is, nálunk is föltámad a bibliai kritika iránti vágy és megjő a szükség érzete, mert másutt az utóbbi 30 év óriási nagy sikereket vívott ki. Már pedig, a tudományos mozgalom is hullámgyőrüket alkot, melyek terjednek tovább és tovább, míg az egész földtekét áthatják. Lám az Eszak-Ámérikai Egyesült államok orthodox pro­testáns vezérlapja (Watchman), elismervén az utóbbi 25 év meg­lepő eredményeit azt mondja: „Mi tényeket keresünk és addig nem állunk meg, a mig a tényékhez nem hatolunk. Ezek néha visszataszítók. Összeütközésbe jőnek a vélemény tekintélyével. A világosság vakító azoknak, akik sötétben éltek. De nekünk a valót föl kell derítnünk minden áron, s végűi rájövünk, hogy a fáradtság bőven megjutalmazódik.“ Új tanévünk megnyitása alkalmából, egy pár olyan új ered­ményre kívánok rámutatni, melyek a biblia tanulmányozása kö­rében, a legújabb időig, teljességgel nem jöttek, mert nem is jöhettek figyelembe. Az ősi keleti birodalmak. Egyyptom, Assyria és Babylonia bámulatba ejtő maradványokat bocsátottak napfényre a romok — 86 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom