Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902
V. Papnevelő intézet. Az ó testamentum új világításban. 1902—1903. tanév megnyitása alkalmával tartott értekezése dr. Boros György dékánnak. Nagy öröme a tanárnak, ha egy pár hónapi távoliét után ismét együtt láthatja tanítványait. A tanár életének a tanterem és az azt elfoglaló hallgatók épen olyan kiegészítő tényezői, mint az elmének a fizikai környezet. Dr. Martineau, ez a páratlan és tüneményszerű elme, a Vallásról írt nagy munkájában feltűnő szerénységgel vallja, hogy a filozófia és teológia nagy problémái csak úgy tisztultak meg előtte, hogy tanítványai kérdéseikkel és észrevételeikkel észrevétlen és nem is sejtett, de állandó segítségére voltak. A tanterem egy kis tengerszeme annak a világtengernek, amelyben a gondolatok örökös hullámzása foly. A tanár villanyvezető sodronyán a hallgatókhoz jutnak a fogalmak, eszmék és a figyelmes hallgatóságban tovább folytatják működésüket, új fogalmakat ébresztve és új eszméket szülve. Ebből az egy-két képletes észrevételből önként jő ezen a helyen az a következtetés, hogy a mi intézetünk, bár speciálisan teológiai és, mint ilyen, felekezeti intézet, állandó összeköttetésben van azzal a nagy áradattal, amely a legfőbb, az isteneszme körűi, ezelőtt évezrekkel megindult s azóta mind nagyobb hullámokat vet s mélyebb örvényeket sodor. Szerintünk a legnagyobb tévedés lenne a gondolkozás világától való elzárkózás. De nem is lehetséges. A biblia iránt határtalan venerációval viseltetünk mi is, mint a vallási eszmék és igazságok nagybecsű gyűjteménye iránt? de nem hányunk szemet azon tények előtt, amelyeket más tudó-
