Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902
Ennyi munka is bőven elég lett volna egy embernek, de ezek mellett a főpapi törvényszéknek rendes tagja, a II. fokú fegyelmi bíróságnak rendes tagja és az E. K. Tanácsban pénzügyi szakjegyző és számon kérő volt. A két utóbbi körben rendkívül sok és fárasztó munka terhelte állandóan. Csakis olyan szívós ember, oly erős szervezet vihetett ennyi munkát szakadatlan egymásutánban 22 esztendeig. Az aprolékosságig nagy ügyszeretete legtöbbször túlzásba hajtották. Az éjjelt nappallá változtatta, a lehetetlent lehetőnek bizonyította. Őt mindig munkában lehetett látni. A tanórákról soha el nem maradott, a hivatalos órákat mindig megszaporította. Csak egyre nem gondolt: önmagára, mert erejének érzetében elfeledte, hogy az övé is csak emberi és könnyen megszakadhat. 1902 tavaszán ijesztő intelmet kapott. Több hétig tartó betegség sújtotta le, mely orrvérzésből származott. Minthogy a munkája nem apadt meg, azt hitte, hogy az ereje is megmaradt s újból a régi kerékvágásba állott, de most már végzetes kimenetellel, mert a f. év tavaszán újból jelentkezett a vértorlódás. Agyát bántotta s először szép lelkét, azután, négy nap múlva, nemes életét április 22-én reggel kioltotta örökre. Még nem zárhatjuk be e sorokat, míg meg nem emlékezünk Mózes Andrásról, mint szónokról és mint emberről. A szónoklás terén, mint ifjúkori előkészületeiből láttuk, nem indult minták után, hanem saját erejéből, megfeszített szorgalommal igyekezett kinevelni magát. Alapúi és tanítómesterül a bibliát és a természetet vette. A biblia szépségeit és gyöngyeit nagyon kedvelte, hűséggel alkalmazta beszédeiben. A természet nagyszerűsége állandóan megszállva tartotta lelkét. Kifejezéseiből és hasonlataiból, melyekkel nagyon gyakran él, észre lehet venni, hogy gyermeki kedélyét a csöndes, de néha veszélyes Olt folyam, a sokszor zúgó, gyakran síró erdők bűvös szépsége s titkot rejtő mélységei hatották át. Érzelmei nagy hullámokat vetnek, s választékos és tömör szavai, melyek igen gyakran hosszú mondatba szövődtek, éles vonásokkal ecsetelnek : „Látom — szól egyetértésre intő beszédében * —, látom, ' Kér. Magv. XIII. 260.
