Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1902
9 közötti egyensúly meg ne zavartassák. És ez nem csekély feladat. Az igények, követelmények a haladó kor nevében nőnek, mértéktelenül terjeszkednek. Az egyház pénztára nehezen gyarapodik, semmi esetre sem egyenlő arányban az igényekkel. Ez a körülmény teszi nehézzé s mondjuk ki nyíltan, nem épen kellemessé a helyzetet, rokonszenvessé szerepét. De higgadtan átgondolva a dolgot, elismerésünk csak nő, még akkor is, ha esetleg épen anyagi érdekeink korlátozásáról van is szó. Nem tehetem, hogy írásaiból jellemzésül egy helyet fel ne említsek. P. Horváth Ferencz főgondnok agitatorius munkásságát rajzolván, # felemlíti, hogy a főgondnok az 1797. évi főtanácson egy indítványt terjesztett elé, amelynek lényege az volt, hogy a közpénztárt semmi újabb kívánságokkal járó költségekkel ne terheljék. Az indítvány határozattá lett. Jellemző Benczédinek erre vonatkozó megjegyzése : „Nincs talán egyetlen törvénye is egyházunknak, melyet keletkezése óta oly szentül megtartani igyekeztek volna elődeink, mint ezt, melyet méltó lenne ezután is minden új egyházi tanácsos előtt felolvasni.“ Ez a szigorú, a közvagyont kímélő takarékossági elv veleszületett erény, de környezete is folyton erre útalja. Csillag alatt e helyhez azt a megjegyzést fűzi: „Midőn Mikó Lőrinc, a vallásközönség pénztárnoka (Bencédi apósa) 1872. március 9-én — halála előtt való nap -— a pénztárt a consistorium biztosainak átadta, legvégül elővétette az általa összegyűjtött törvényeket s e canont felolvastatván, „ez az én testamentumom14 nyilatkozattal búcsúzott el.“ Egyházi, pénztárosi működése nem tartozik szorosan feladatomhoz. Csak ennyit: egyike azoknak, a kiknek aBerde hagyatéka körűi kiváló érdemeik vannak. Egyénisége megvilágításáúl szükségesnek tartottam a fennebbieket előadni. S még egy más szempontból is, a melyet ma nem lehet elég nyomatékkai hangsúlyozni. Ben- ezédi egész múltja, működése azt mutatja, hogy nálunk, a mi sajátos viszonyaink között, a tanárnak nemcsak szoros értelemben vett tanárnak kell lennie. Olyan kötelességei vannak az egyház iránt, a melyeket inkább érzünk, mint szabatosan kifejezni tudunk. * * P. Horváth Ferencz életrajza és alapítványa. Keresztény Magvetői 1878. Felolvastatott a jóltevők emlékünnepén.
