Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
Fel szárnyra kelt ő is: Ssentwányi, Oly ifjú még, már is Reményi adott}) Követtek őt Hajós, a két Gálffy, Más is, mihelyt eszmét, szárnyat kapott. Kevés ugyan — eredmény lett annyi: Kern vesztettük el a fészket, reményt: Az ifjúság szárnyát próbálgatni Mai napig fen tartja a Reményt. Itt a tűzhely, melynek tüze, lángja Ki nem aludt háromszáz év alatt, Habár sokszor zivatar tört rája, Hamvában is a szikra megmaradt. Ettől fogott lángot a szeretet — Áldozni a közügy oltárain ; Ettől gyűlt ki a hdla-éreset, Dalt zengeni jóltevök sírjain. Jövel most már aranyos ifjúság! Vedd át e szép, c drága otthonod! Hiány ha lesz — nem lenne ritkaság — Idővel azt majd csak te pótolod. Hogy szebb legyen ? — nó hált borítsad el Kedélyednek virág-özönévcl . . . Hogy gazdagabb . . .? te is halmozzad el Hírrel, fénynyel, örök dicsőséggel. Most festői jelenet következett. Fangh Erzsi kisasszony vezetése alatt előléptek az unitárius leányok, hogy az unitárius kollégium ifjúságának emlékűi készített lobogót átadják az igazgató gondozásába. A díszes lobogó első oldalán kék selyem mezőben a kollégium jelvénye látható: Pallas Athene a tudományok simbolumaival. A másik oldalon vörös selyem mezőben arany betűkkel e jelmondat: MUSIS ET VlHTUtlBUS. 1901. szjpt. 22. ') Kemény. Zscbkönyy.
