Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

Mily változás száz esztendő alatt! Dicsértessék az Urnák szent neve!

Az Ur volt és örökre O marad A nagy világ őriző szelleme . . .

Világot gyújt az éj sötétiben,

Hajlílja a szivet, érzelmeket,

\Javára fordítja idejében,

Mit olykor az igas is szenvedett . . .

Száz év előtt ez a kicsiny sereg — Elvétetvén egész közvagyona Romok felett még egyre kesereg,

Főleg fáj a templom és iskola:

De nem tagadja meg hitét, magát, Szabadban is dicséri Istenét,

Fából, sárból épít más iskolát,

De veszni el nem hagyja gyermekét . . .

Száz év alatt — s itt van a fordulat! — .4 hogy békét s nyugalmat élvesénk, Egyházunk mind clébb-elébb haladt,

Bizony sok szép dolgot mivelheténk.

Mutatja itt ez az új iskola,

Hogy ész, tudás, hit és széni akarat,

Ha nem csügged, meg nem törik soha : Elvégre is csak győzelmet arat.

Örvendjetek, dicsőült szellemek! Tekintvén a magas menyből alá.

A szent örökség lám cl nem veszett. Örökös azt el nem pazarold .

Mit az egyház ősök nyomdokain Haladva most szervez, mivel. Lélekben az örömnek szárnyain Magasba az, tihozzátok eme! . . .