Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

szerek egyes nagy gondolkodók kizárólagos tulajdonai s az emberiség nagy tömege azok áldásaiban az ókorban nem részesült. Egyetlen erkölcsi elvet sem ismerünk, a melyet már a régiek nem ismertek volna, mondják azok, a kik az emberiség vallás-erkölcsi haladását tagadják. Mi hozzátehetjük, hogy mi alkalmazzuk ez elveket s egész társadalmi életünk ez elvek alapján épül fel. Tagadhatni-e azt a nagy különbséget, a mely a régi és az új társadalmi élet viszonyai között épen a keresztény erkölcstan elveinek alkalmazása által fennáll ?

Igen, a tények kényszerítő ereje alatt el kell fogadnunk azt a felemelő és boldogító meggyőződést, hogy igenis van haladás fizikai, értelmi és vallás-erkölcsi tekintetben. S tagadhatjuk-e, hogy a haladást a nevelés és tanítás munkájának köszönhetjük ?

Ámde nincs fény árnyék nélkül. Bármily optimizmussal nézzük is a modern kultúra vívmányait és eredményeit, lehetetlen árnyoldalait is észre nem vennünk. És itt közeledünk a mai nevelésre váró nagy feladatokhoz. A társadalom jelen állapota — daczára a minden téren való letagadhatatlan haladásnak — kevés okot ad a megelégedésre s a jövő történetírója aligha fogja e kort a virágkor színében látni. Nem vagyunk hiányában a kiváló elméknek ; nem hiányoznak a kitartó szorgalom és tehetség gyümölcsei. De kevés az egész ember. Hiányzik életünk elvei közül a czéloknak ama magassága, a mely a kisebb tehetségeknek is lendületet ad. Elveszünk a mindennapi élet apró ügyes-bajos jelenségei között s mintha ez jellemezné a tudományos törekvések általános irányát is. A kis- szerűség emez imádása bénítólag hat a lélek magasröptű szárnyalására is. Nincs meg az alapvető meggyőződések egysége; nincs meg az eszméknek az az ereje és hatalma, a mely a múltban a maga képére formált egész korokat. A régi ideálok nagy részben romba dőltek. A világot vezető egységes elvek elveszítették a bizalmat. Új eszmények, új ideálok tűnnek fel, de nincsen még meg a történelem rostáján átszűrődött erejük. Átalakulóban van világnézetünk s a világot boldogító eszmék, tervek és törekvések ehaosából alig tör elő egy-egy biztató sugár.

íme van hát ok az elégületlenségre és panaszokra, a melyekkel a cultura optimistáit gyakran illették. Más ideál után kell tehát néznünk, a mely jövőnket összhangzatosan tudja alakítani. Nem