Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
106 lehetett fűteni. Mindezt alapos nyíltsággal föltárta Farkas a bizottság előtt, mely egy felhívás szerkesztésével bízta meg, melyben lelkesen felszólította a magyar és székely törvényhatóságokat, hogy a következő országgyűlésre küldendő követeiknek adják útasításúl a színház pártolását. Az 1841 — 43. országgyűlés meg is hallgatta a haza- has kérelmet és megszavazott a szükséges építkezésekre 199,86 ezüst frtot, egy alkalmas színtársulat összeálltására és fenntartására 50000 frtot, egy zenekonzervatoriumra 20000 frtot. Farkas fáradozásainak milyen szép gyümölcse lett volna ez, — ha a fejedelem is jóváhagyta volna. Így azután elaludt a fontos ügy, mígnem sok év múlva mások szerencsésebbek nem lettek és meg testesítették Farkas eszméjét, melylyel színházunk fenmaradása biztosíttatott. Mindezekből meggyőződhetünk arról, hogy Farkas nem volt szerencsés kezű ember. De áldott kezű volt: elhintette a nemes eszmék magvát, s ha ő nem is, az utódok megérték, hogy kicsiráztak és termő fákká lettek. Azonban csak a kutató ismer bennük arra a kis magra, melyet egy nemes lélek nemes igyekezettel hintett el valamikor. A nagyközönség nem is sejti, nem is keresi, ki volt a buzgó magvető; feledékenyen élvezi a gyümölcsöt. Farkas ilyen magvetőnek volt teremtve. „Elszórtam a külföldről hozott minden szabad intézetek magvát,“ — vallja naplójában. De a magvetők sorsa mindég szomorú. Ez a szomorúság nehezedik ránk is, midőn elkísértük már hősünket sírja széléig és visszatekintünk pályájára. Láttuk az ifjút, a ki dús reményekkel gazdagon lép az életbe ép szívet, ép lelket, szorgalmat és tehetséget víve magával. De az élet kíméletlen iránta. Egymás után fagyaszja el reményei bimbaját, lassanként őrli meg tehetsége javát, tragikusan zúzza szét szívének boldogságért való vágyát. Egyet azonban nem bír benne megtörni, lelkét, mely tiszta lángolással őrzi meg élte végéig ifjonti ideális javait; a honszeretet és a szabad eszmékért és emberi jogokért való lángolást. De azt már nem adja meg neki, hogy a tettek mezején megvalósítsa ideáljait, -—s mikor éppen azon az úton halad, mely az eredmények felé vezet, ketté töri a kezdőt magát. íme, a kor szelleme kezd változni; a szabadság le- hellete kezdi már érinteni az embereket. Az 1831-iki országgyűlés már az ilyenek közül választja a kir. kormányszék tanácsosait,
