Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
98 nálunk is utat nyitni, melyek földünk minden szülöttjét joggal híró emberré tegyék.“ De mind e dicsőség után csak akkor lett nyugodt Farkas szive, mikor megtatálta a módját, hogy hogyan rójja le köszönetét érte. Hozzá való módot talált: a nyert 200 aranyat visszaadta az akadémiának örökös alapítványképpen. „Midőn néha a gazdagság gondolatja is beszőtte magát álmadozásaimba, — írja naplójában — az is mindig elválhatatlan következményű gondolatom volt, mely szép alapítványokat tehetnék nagy gazdagsággal. És ime itt az alkalom . . .“ Még szebben jellemzi lelkét az akadémia titkárjához, Toldy Ferenczhez írott levele. Ebben azt írja: „A sors engem szűk pályára tett és kevéssel áldott meg, de adott nekem sok örömet, s ime, adá azon soha nem remélt örömet is, hogy alkalmam leve e keveset a haza oltárára letenni azon érzelemmel, melylyel a szegény Persa vitte volt markában Artaxexesnek a tiszta vizet.“ íme, a dicsőség nem kápráztatja el lelkét, a hazájáért hozott áldozat örömmel tölti el. Csak nagy szerénysége volt az oka, hogy nem látta be, hogy műve is, ha nem is áldozat, nagy szolgálat volt hazájának. Szigorúan ítélt róla, midőn ezeket írta naplójába: „Gondolkozám, mi lehet utazásomban, mely még is sokak figyelmét magára vonta ? mert azok oly mindennapi ideák Amerikában és Angliában, s oly sokaktól elprédikáltattak már, hogy szinte a közönséges ember is tudja, s előttem is most éppen mindennapiak. Úgy látom, kevés magyarnak volt módja vagy kedve Amerikára fordítani figyelmét, s az erőlli munkákat olvasni, s mivel én a sokaktól mondottakat egybesummáztam magyarul, ez teszi az érdeket.“ Az előzők után talán tisztán látható, hogy ennél jóval több volt az Utazás Észak-Amerikában. Mint tisztán irodalmi mű is érdekesen állítja ez elénk Farkas írói tulajdonságait. Barátjai, még Kazinczy is, korán dicsérték már Farkas prózáját. Valóban műve tanúsítja, hogy nem irt rosszabbul, mint korában bármely prózaíró, csak dagály és fölös szóvirág nincs annyi nála, mint sokaknál közülök. De azért ki sem emelkedik stílusa. Egyszerű, a tárgyhoz simuló és mindenkor világos és szabatos a Farkas prózája. Csak azokon a helyeken emelkedettebb, me
