Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
94 nyék szellemes elbeszélése, nem hivságos elmélkedések gyűjteménye; hanem komoly, nagy eszméket hirdető, nemes feladatokat szolgáló társadalmi és politikai mű. Farkas gondolkodásának, műve eszméinek, voltak hívei hazánkban, voltak szószólói. Költők műveikben, szónokok a megye- és országgyűléseken fel-felemelték szavukat az emberi jogok, a szabadság mellett; de szavuk csak a pusztában kiáltó szava volt, mert csak szép szavaknak, frázisoknak látszottak. A sokaság emlékezetében csak a francia forradalom borzalmai, rombolásai és a nyomukban kiáradt vérpatakok éltek ; nem láttak sehol példát reá, hogy az eszmék nemcsak vérkönnyeket tudnak fakasztani, hanem rendet, boldogságot, jólétet árasztani. Farkas könyve ezt a példát állította eléjük. íme az új világ, mely a régiből nem vett át semmit, csak azt, mitől ez legjobban félt, a szabadságot, és boldoggá tette lakóit. Tekintély, hatalom, előítélet, kiváltság mind itt van a régi világban és velük a népek elégedetlensége, boldogtalansága, letiprása. Kell-é tehát még félni a szabadságtól, az egyenlőségtől, a mindnyájunkkal közös jogoktól ? Erre a sokakat, még a legnemesebb lelkeket is gyötrő kérdésre adta meg a felelet Farkas műve. Nem is jelenhetett volna meg jobbkor e könyv, mint mikor megjelent: nyomban következett Széchenyi korszakos műveire, melyek szintén külföldi tapasztalatokon épülve hirdették a szebb jövendő reményeit. Csakhogy Széchenyi mély politikai előre látással az eszmék befogadására igyekezett előbb a talajt megmunkálni: az anyagi boldogulás módjainak megteremtésén fáradott azt remélve, hogy azután ez eszmék maguktól is áthatják majd a lelkeket. Farkas nem ilyen politikai gondolattal irta meg művét. Az ő lelkét egészen magukkal ragadták Amerika szabad intézményei és égett benne a vágy, hogy megismertesse ezeket hazájával. Szerette volna, ha mindenki oly lelkesedéssel és csodálattal telik cl irántuk, mint ő és mindenki cselekvéshez lát, hogy megvalósítsa ezeket. Az erőknek oly magasztos együtt munkálását óhajtotta volna megérni, a milyennel az amerikaik kikűzdötték a maguk jogaikat, szabadságukat, boldogságukat. De hol voltunk mi akkor ettől ? Maga Farkas fájó szívvel panaszolja Naplójában, hogy a legtöbb embernek „a hajózás s ■•'.c..-- ac.iÁ-v.- j, . •
