Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901
91 Farkas Sándorban is ez a vágy élt. Meg is kísérletté 1828-ban hogy eljuthasson Oroszországba. így ír erről Gedőnek, 1828. decz. 16-án: Nekem ázsiai eleink dolga sokszori elmélkedésem tárgya lévén, azon gondolatra jöttem a minap, hogyha a muszka birodalom alatt valahol magyarok élnek, a mostani háborúban azokból bizonyosan jelennek meg valamely sereggel a csatapiaczon, s nevezetesen a mint gyanítom, a generalis Paskievics seregével, és hogy igen jó volna ezen czélból a muszka ármádához elfordúlni ! E törekvése azonban hajótörést szenvedett: a muszkáktól nem kapott engedőimet reá. Barátai is, kivált Döbrentcy, mindenképpen lebeszélték róla. Azután Hunbolttal szeretett volna útra kelni; de elkésett vele. így hányódott Farkas lelke a . vágy és eredménytelenség között, midőn egyszerre csak szinte váratlanul megjött az alkalom, betelt vágya. „Ősszel szándékozom, — írja örvendezve Gedőnek (1830. márc. 18.) innen mintegy másfél vagy kétesztendőkre elmenni. Az ég meghallgatta kérésem, s talán elérem azt, mi életemnek egyik fővebb óhajtása volt: vagyonomnak egy része feláldozásába kerül ugyan, de ennél szebb kívánságomra soha sem költők.“ Már júl. 10-én megjött a fejedelem engedelme, „hogy tiszteletbeli kormányszéki titkár gróf Béldy Ferenczczel Olasz- és Francziaor- szágba s Nagy-Brittániába utazhassák.“ Nem volt tehát már semmi akadály többé: menekülhetett szerelmétől és megnyílt a tér, melyen tudásvágyát kielégíthesse, ismereteket, tapasztalatokat szerezzen és hazájának minél nagyobb hasznára váljon. Csak naplójában vallja meg, hogy magával vitte útjára Polz Jozefin emlékét is és azt a reményt, hogy hazatérvén mégis a magáévá teszi őt. De erről aligha szólt neki utazása előtt, sőt talán éppen hidegen váltak el egymástól. így következett azután be végzetük. A világ mit sem tudott erről. Az csak azt tudta, amit Farkas útjáról írt művében, mindjárt az első sorokban föltárt előtte: Van egy szép vágyódása az emberi szívnek, mely az életnek szebb koraiban sokat foglalatoskodtatja a képzelődést. Míg ép a szív, s ismeretek után törekedik az elme, sem rang, sem gazdagság, sem a hiúság képei, soha ezt egészen le nem csillapíthatják. Lelkünk felemelkedéseiben, jóllétünk közepette, békételen helyzetünkben, s
