Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

tette, jóságával elhalmozta, pártfogolta. Az ő háza, az ő társasága felejtette vele hivatala unalmait és mellőzését. Gr. Béldy Fercncz87

ezel szintén ez években kötött barátságot, melyet nevezetessé tett együtt megjárt nagy útjuk. Gr. Gyulay Lajos is barátságába fogadta, mint olyat, kinek eszméivel a legteljesebben egyetértett. A „vándorpatrióták“, az alkotmányért küzdő ellenzék minden tagja, barátja volt és mindegyik az ő nemes ideálizmusából merített a legtöbbször erőt a küzdelemre, irányzást a cselekvésre. Különösen Kendeffy Ádám vonzódott hozzá. „Szegény Kendeffi ! —írja róla naplójában, ő shakesperei ember vala köztünk. Planumaimmal mindég háta megé bújtam, s az ő óriási lelke sokat' létre hozott, mikből én sokat nem tehettem volna nála nélkül.“ Rendkívül gyöngéd barátság fűzte Farkast V.ski Elekhez, egy nagyreményű, de korán elhunyt ifjúhoz, kinek emlékezetét oly szívből fakadó fájdalommal örökítette meg a Corinna előszavában. Kedves barátság csatolta még Pap Gáborhoz, egy becsületes, jámbor, igyekvő polgárhoz, kinek családja körében pihent meg csaknem naponként „hivatalbeli feszes, fás, s hideg társalkodású“ helyzetei után.

De a mi legnagyobb boldogsága volt ez években, az szerelme.

„A szerelem még soha ki nem magyarázott mese. A vizsgálódó komoly ész előtt, a buzgó imádságnak, a szív forró érzelmeinek, vagy a képzelődés lebegéseinek nyilsz-e meg, te, életünk örökös titka?“ így tépelődütt Farkas lelke, mikor már örökre elvesztette szerelmének tárgyát. Míg élt, szive forró érzelmeiben nyílt meg előtte e titok, azokban a forró érzelmekben, melyekkel Polz Jozefinát, egy polgári család nemes lelkű, ideális gondolkozáséi és nagy szépségű leányát vette körűi Szerelmük még a húszas években kezdődött. A két szép lélek teljesen megértette egymást, ezért volt szerelmük oly forró, oly igaz és oly tiszta. „Életemnek legszebb kora, — vallja Farkas, - a képzelődés viruló ideje, elmémnek fejledezése, a lángoló tiszta tele szív legboldogabb szaka minden érzelemnek visszatükrődzése, ah ! ezek mind mellette, az ő ismeretségében, viszontszerelme közt, érette élve és halva virultak nekem. Ezeknek csak ő vala tanúja, érette volt, s csak ő volt az egész szép élet nekem, s csak én valék az enyimeket felül mult szebb érzelmeinek tanúja.“

A boldogság c verőfényes napjaiban együtt rándultak ki egy szép májusi napon Bonczhidára gróf Bánffi Józsefhez. Még 12 év múlva is tele van Farkas e szép nap emlékeivel. „Akkor ismeret-