Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1901

a nagy-cnycdi kaszinó vele együtt választotta tiszteletbeli tagjának', ezt irja naplójában: „Gróf Széchenyivel érvén ezen megtiszteltetés, úgy tetszik nekem, mintha úgy állanék ezen nagy ember mellett, mint egy Pygmäus.“ Örömmel üdvözli Farkas Wesselényinek munkáját is a Lovakról, főként azért, mert oly házaknál is olvassák, „hol talán imádságos könyven s contraetuson kivűl egyéb magyar írást nem olvasnak“ - - hiszen —jegyzi meg — irodalmunkból „hány produetumot állítunk elé, ha Himfyt kiveszszük, melyet amiveit úr és polgár, a hév érzésű ifjú, a hideg hivatalbeli és a kényesb érzésű asszony is csupa olvasás kívánságból olvasson.“ (Levele Gedőhöz 1828. ápr. 30.)

A Hébét, az Aurórát, az Elet és litteratnrát nemcsak nagyra becsüli, hanem valósággal házal velük és olyan helyekre' is bea- jálja, hol magyar könyv addig meg nem fordult. Íróink közül legtöbbre becsülte Kölcseyt. Révai grammatikájával nem tudott boldogulni : zavarba hozta az igékkel. Pedig óhajtja, hogy legyen már jó nyelvtanunk; de fél, hogy, ha az akadémia csinálja meg, úgy járunk, mint a francziák: nyűgbe szorítják nyelvünket.

Maga mindenképpen rajta van, hogy nyelvünk a társadalom minden rétegében tért foglaljon. „Döbrentei, írja Gedőnek 1829. márczius 11-én, — az asszonvi egyesületnek is actuariussa lett Pesten. Átok alatt meghagytam, hogy a magyar szót oda is hozza be.“ Ugyancsak Döbrentei megküldött neki egy pesti kaszinói étlapot. Az étlap természetesen német. Farkas rögtön magyarrá teszi, s elterjeszti egész Kolozsvárott. Ma ezt megmosolyogjuk; akkor többet ért egy elméleti munkánál, mint maga Farkas is mondja.

Később, az 1835-ik zavaros esztendőben, midőn a hatalom üldöztetését várva mintegy számot adni iparkodik egész leikéről, ezt irja naplójába: „Hazám nyelvéért éltem, haltam, s azt mások nyelve elnyomásával hazámban uralkodóvá emelni, egyetlenné tenni igyekeztem. .. Háládatlan ezudaroknak tartottam, kiknek nem a nemzeti nyelv volt szivök és társalkodások nyelve.“

Nem csodálhatjuk ezek után, hogy újult erővel támadt föl benne ismét a vágy, hogy Írásával ő is részt vegyen abban a nagy munkában, melyet a műveltség terjesztésére és nyelvünk művelésére végeztek íróink. Olvasmányai mélyebbé tették gondolkozását, kiszélesítették látókörét, kiművelték ízlését, nemesítették stílusát. Itt volt az ideje, hogy fordítások helyett eredeti művet teremtsen.

8f>