Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1900
XLIII tár számára 100 dénár fizetését tette kötelezővé. 1834. 1 12. pénzügyi sz. a. e díj is oda módosíttatott, hogy az unitáriusok fizessenek 1, a nem unitáriusok 2 ezüst forintot váltóban. Az aratás díj jelentése az, hogy a rectornak köteles volt - legalább 1 (326-tól, valószínűleg azelőtt is — egy nap minden feloszt- tanuló aratni menni. E kötelességnek a togátusok személyesen tettek eleget, a secundanusok pénzzel is megválthatták, valamint a togátusok is a XV11I. sz. vége felé. A váltságdíja fejenként tett 18 dénárt. 1753. jul. 31-én voltak aratni az ig.-nak ; a senior, exactor, 14 togás, 10 secundanus és 9 neutrálista. 1755. jul 14-én összesen 60-an. A főtanács aztán 1805-ben e díjat is megszűntette, úgy, hogy a tényleg élvezetében levő igazgató kapja hivatala viseléséig. Kö- möczi J. püspökké választatván, e díj 1813. szept. 1-től végleg megszűnt. Vili. FEJEZET. Segélyezés, divisió, életmód. A tanulók kezdettől fogva tetemes segélyezésben részesültek, melynek módja és foka a körülményekhez képest sokféle változáson ment keresztül. Ilyenek voltak: A bennlakás, melyben az elemi osztályokba járó, nem kolozsvári illetőségűek is részesültek. Magántanítás. Az alosztályú tanulók, mint magántanítványok, az igazgató által a felosztályúak (diákok) közt osztattak ki, kik fáradtságuk jutalmául kosztot, vagy pénzt kaptak. Ez különösen sok szegény fiúra tette lehetővé a tanulhatást s a mellett nagy nevelőhatása is volt, mert a családokkal való szakadatlan érintkezés meggátolta a különben szegletessé válható modor megrögzését. Kántálás. Karácsonban és a téli nagy böjt alatt a tanulók a három vagy négy részre osztott városi híveket házról-házra felkeresték s a hol kívánták, énekeltek és köszöntőt mondottak. A böjt előtti napokban mindenik pars-ba választott a togátus ifjúság két praebendistát és két eursort. Mindenikben volt még egy salutator és egy kántor. Az egyikben vagy az iskolafőnök, vagy az ellenőr volt a salutátor s ez járt a tanároknál, kettőben a kántorságot az
